építészet : környezet : innováció

98 éves tájépítészről kapja nevét a szakma új nemzetközi díja

Nemrég számoltunk be arról, hogy egy amerikai alapítvány létrehozza a világ legnagyobb díjazású, százezer dollárral járó tájépítészeti elismerését. Most azt is bejelentették, hogy a hetven éve alkotó, 98 esztendős Cornelia Hahn Oberlander után kapja nevét. Oberlander az a kanadai tájépítészetnek, mint a két éve elhunyt Mőcsényi Mihály volt a magyar szakmának; mindketten megkapták a Sir Geoffrey Jellicoe-díjat is.

A néhány héttel ezelőtt bejelentett díj hivatalos elnevezése így Oberlander Prize (hivatalos formában Cornelia Hahn Oberlander International Landscape Architecture Prize) lesz. Mint korábban írtuk, az elismerést a washingtoni Cultural Landscape Foundation hozza létre; a nevezés első alkalommal 2020-ban nyílik meg, a díjat pedig többkörös elbírálási folyamatot követően, 2021-ben ítélik oda.

A díjat létrehozó alapítvány célja többek között, hogy kiemelje a tájépítészet szerepét a globális klímaváltozás, a városi környezet felmelegedése, illetve az ökológiai elsivárosodás ellen vívott küzdelemben. Cornelia Hahn Oberlander ennek korai úttörői közé számít. A zöldtető-telepítés úttörője, az önfenntartás szószólója, a játszótér-építészet innovátora, emellett az ő irodájának munkáját dicséri a New York Times székházának kertje, az ottawai Kanadai Nemzeti Galéria, Kanada berlini nagykövetsége, a vancouver-i közkönyvtár, valamint számtalan más köz- és magánépület kertje és parkja.



Cornelia Hahn a németországi Mühlheim an der Ruhrban született, 1921. június 20-án. Édesanyja elhivatott kertészként és szerzőként többek között gyerekeknek írt ismeretterjesztő könyveket a kertről. Édesapja, a mérnökként dolgozó Franz egy balesetben, 1933-ban életét vesztette. A család 1938-ban, a Kristályéjszakát követően menekült el Németországba.

Hahn 1944-ben szerzett diplomát a Smith College-on, majd a Harvard designiskolájában folytatta tanulmányait 1947-ig. Az első nők egyikeként vették fel a Harvardra, egyben az első női tájépítész-évfolyamban diplomázott. Későbbi férjét, a bécsi születésű Peter Oberlandert (később Kanada első város- és regionális tervezési egyetemi professzora) is az egyetemen ismerte meg; 1953-ban házasodtak össze.

Diplomázását követően Hahn rövid ideig James Rose irodájában, majd Dan Kiley mellett dolgozott, ahol alkalma nyílt részt venni Louis Kahn egyik philadelphiai munkájában. Már itt, első játszóteréhez tervezett kiskertet és gyümölcsfát is. 1953-ban férjével a kanadai Vancouverbe költözött, ahol megalapította saját irodáját. A Cornelia Hahn Oberlander Landscape Architects együttműködéseken alapuló munkamódszeréről, társadalmilag és a környezetre érzékeny gondolkodásmódjáról vált gyorsan ismertté. Az 1967-es montréali világkiállításra tervezett Gyermekek Kreatív Központja révén Hahn Oberlandert meghívták, hogy vegyen részt a gyermekjátszóterek kanadai sztenderdjeinek kidolgozásában, majd később hetven játszótér tervezésében. Több mint kéttucat projektben dolgozott együtt a kiváló kanadai modern építésszel, Arthur Ericksonnal, emellett közös munkákat bonyolított Renzo Pianóval, Moshe Safdie-val, a Perkins and Will, vagy a Kubawara Payne McKenna Blumberg építészirodákkal.

Számos elismerése között 2011-ben megkapta a Sir Geoffrey Jellicoe-díjat a Tájépítészek Nemzetközi Szövetségétől, 2012-ben pedig az Amerikai Tájépítészek Szövetségének érmét ítélték neki. A kanadai tájépítészet doyenne-ja egészen a legutóbbi évekig dolgozott; legfrissebb munkáját, a VanDusen botanikuskertet 2011-ben nyitották meg.

 


Portréfotó: Cornelia Hahn Oberlander Sonomában, 2007. Fotó © Charles A. Birnbaum, a The Cultural Landscape Foundation engedélyével

 

 

vélemény írásához jelentkezzen be »