építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

„A jó döntések meghozatala az igazi művészet”

A megfelelő méretű lakótér hiánya hívta életre Őrfi József építész családi házának gondolatát, melyet ő maga tervezett és épített. A korábban építészeti íróként dolgozó Őrfi azt a világlátást, melyet egykor cikkeiben fogalmazott meg, most ebbe az épületbe sűrítette bele. A ház által képviselt értékrend a szakmát és a laikusokat is megszólította. Az épület sikere díjak sorában érhető tetten: az idei Média Építészeti Díj (MÉD) pályázatának abszolút győztese a piliscsabai családi ház lett. Az épületben rejlő sikerről Molnár Zsuzsanna beszélget Őrfi Józseffel.

Molnár Zsuzsanna (MZs): A MÉD-en három elismerésben részesült a piliscsabai családi házad. A legjobb épület díja mellett mely kategóriákban értél el sikert?

Őrfi József (ŐJ): A fődíj mellett – melyet a média képviselői ítéltek nekem – az Európa Design különdíjat is elnyertem, melyről a díjátadón derült ki számomra, hogy ez egy burkolt szakmai díj. Négy elismert építész által alkotott zsűri döntött a díj sorsáról: Kovács Csaba, Kovács Zoltán, Bachmann Bálint és U. Nagy Gábor tartották a döntősök közül legjobbnak az általam tervezett családi házat. Amikor szembesültem ennek a díjnak a komolyságával, és végighallgattam a Kovács Csaba által felolvasott laudációt, rengeteg korábban felgyülemlett feszültség oldódott fel bennem. Komoly beteljesülés volt számomra az a pillanat. A harmadik díj, mellyel méltányolták a munkámat, az index.hu közönségdíja. Ez a három elismerés stabil, háromlábú kisszék számomra.


Kovács Csaba, Őrfi József, Feuertag Ottó, Média Építészeti Díja 2017 - fotó: Turós Balázs

 

MZs: Valóban komoly eredmény, hogy a szakma, a laikus közönség és a média képviselői is az általad tervezett és épített házat értékelte az idei év legkiemelkedőbb épületének. Ahogy mesélsz erről a három elismerésről, úgy érzem, mindez több számodra egy-egy díjnál.

ŐJ: 2007-től botcsinálta építészetkritikusként publikáltam a Heti Válasz és a Magyar Nemzet Online hasábjain. Több száz cikkem jelent meg, melyeket azzal a céllal írtam, hogy a szakma és a laikusok között csökkentsem a távolságot: egyszerűen megfogalmazott gondolatok révén igyekeztem bemutatni szakmai teljesítményeket. Most azonban a saját magam által tervezett és épített házzal sikerült közelebb hoznom egymáshoz az említett két közeget. Arra vagyok igazán büszke, hogy elméleti munkáimat követően egy megvalósult épületemmel is elértem ezt.


Őrfi József, Média Építészeti Díja 2017 - fotó: Turós Balázs

 

MZs: A ház építésének történetét megírtad egy népmesei hangulatú cikkben, melyben magadat népmesei hősként jelenítetted meg. A történetet olvasva és most veled beszélgetve is azt érzem, hogy sokáig kerested az utad, a MÉD által hozott siker azonban irányvonalat mutat számodra.

ŐJ: Régóta egyértelmű számomra, hogy építészként tervezem folytatni a pályám. Célom volt, hogy fentebb helyezzem a lécet. Óriási segítséget kaptam ehhez az élettől: olyan szituáció állt elő, melyben kódolva volt a siker. Ezt azonban nem láttam előre. Azért kezdtem el házat építeni, hogy legyen hol laknunk. Makovecz tanítványaként, majd a bécsi építészképzés hallgatójaként megtapasztaltam, hogy az építészet mögött mennyi különböző gondolkodásmód húzódhat: a Makovecz-féle szemlélet esetében azt láttam, hogy milyen különleges tartalmakkal lehet telíteni egy projektet, míg bécsi tanulmányaim során egy pragmatikus, nagyon ésszerű gondolkodásmódot ismertem meg. Az egyik sok volt, a másik kevés.

Nagy kérdés elé állítottak a korábbi tapasztalataim azzal kapcsolatban, hogy miként induljak el a tervezés során. Az azonban, azt hiszem, minden építész számára irigylésre méltó helyzet, amikor minden döntést ő hozhat meg. Ha valamit elront, ő rontotta el, de ezt képes kijavítani. Ha rossz döntést hoz, felülbírálhatja és van ideje átgondolni, hiszen az ember önmaga számára nagyon lassú infrastruktúrát jelent. Az én munkám esetében egy nagyon egyszerű, „egymozdulatos” projektről beszélünk, mégis rengeteg kérdést kellett átgondolni a tervezés és az építés során.


Családi ház, Piliscsaba - építész: Őrfi József - fotó: Bujnovszky Tamás

 

MZs: Azt mondod, hogy egy egyszerű, egymozdulatos projekt a tiéd. Miben rejlik mégis a sikere?

ŐJ: Számomra is megdöbbentő a siker mértéke. Nem számítottam ilyen szintű szeretetre, mint amit ez a projekt kiváltott. Meglátásom szerint többeket megragadott az, hogy egy pilisi településen egy család önerőből építkezni kezd, és ez jó eredménnyel zárul. Ezzel olyan tartalmat szólítottam meg az emberekben, amire fogékonyak voltak. Azt a töménységet, amit ez az egymozdulatos ház képvisel, nagyon nehéz lesz reprodukálni. Három év rengeteg figyelme van benne: szellemi összpontosítás, döntések sora, rengeteg fizikai munka, valamint a lélek jelenléte. Engem meglepett, hogy ezt a töménységet az emberek képesek voltak befogadni. Azért meglepő ez számomra, mert eddig elég egyedül éreztem magam a szakmai pályafutásom során, majd egyszer csak óriási robbanás történt. Az ezzel való szembesülés megnyugtat: mégsem reménytelen helyen élünk, hiszen beszélhetünk értékekről, és ez elismerést vált ki. Hogy megadatik-e még egyszer, hogy hasonló munkában legyen részem, nem tudom. Abban azonban bízom, hogy az a gondolat, amit a cégem neve is tükröz – EgyMegoldás Kft. –, megragadható lesz a jövőbeni munkáimban is.


Családi ház, Piliscsaba - építész: Őrfi József - fotó: Bujnovszky Tamás

 

MZs: A saját családi házad megtervezését megelőzően szakrális épületeket terveztél. A MÉD-díjas munkád pedig egy nagyon személyes projekt. Mindebből azt látom, hogy számodra kiemelten fontos, hogy mögöttes tartalma is legyen az általad végzett munkának.

ŐJ: Úgy tudnám ezt megfogalmazni, hogy a plusz tartalmat nem beleteszem a munkába, hanem előhívom abból. Ez az a tartalom, ami miatt nem mindegy, hogy egy alkotó ember milyen háttérrel és világlátással rendelkezik. Nagyon könnyű félremenni, ha az ember az egóját helyezi előtérbe. Óriási küzdelem alkotóként hitelesen részt venni a munkafolyamatban. Meglátásom szerint minden alkotás valódi értékét az alkotó eredeti szándéka határozza meg. Ez független a képzettségétől, a felkészültségétől és attól, hogy a munkája tökéletesen vagy tökéletlenül valósul-e meg. Ha a megrendelő szándéka szerint szeretetben szeretne élni az általa elképzelt házban, akkor a tervező érezni fogja, hogy ha egy egyszerű épületet is tervez, ott jó lenni, mert a benne lakó emberek szeretik egymást. Ekkor sikeres a projekt, hiszen az eredeti szándék megvalósul. Az egyes munkákba azonban feszültségeket, félreértéseket, ellentmondásokat is bele lehet szőni, melyek tönkretehetik egy közösség életét. Óriási tehát az építész felelőssége.


Családi ház, Piliscsaba - építész: Őrfi József - fotó: Bujnovszky Tamás

 

MZs: A ti családi házatok szerethetőségéhez az is nagyban hozzájárulhatott, hogy túlnyomórészt a kivitelezést is te végezted.

ŐJ: Én is rácsodálkoztam, hogy az elmúlt három év szinte minden szabadidejét ennek a háznak az építésére fordítottam. Hadd jegyezzem meg, hogy a ház építését megelőző három évben arra spóroltunk, hogy – a következő három évben, további spórolás mellett – megépüljön a ház. Az a nyolc millió Forint, amire szükség volt a ház felépítéséhez, átlagosan havi 111 111 Forint megspórolt pénzt jelentett számunkra, ami egy albérlet vagy egy hiteltörlesztő ára. Azonban ha megtanulunk hosszabb távon gondolkodni, a családi kapcsolatok stabilak, a célok pedig eltökéltek, akkor nem kell feltétlenül kiszolgáltatnunk magunkat. A jó döntések meghozatala az igazi művészet.


Családi ház, Piliscsaba - építész: Őrfi József - fotó: Bujnovszky Tamás

 

MZs: Hogyan zajlott a kivitelezés?

ŐJ: Az építés nagyon száraz folyamat volt. Nem tudok olyan mozzanatot kiemelni, melyet alkotásként éltem volna meg. Minden alkalommal, amikor újabb pénzmaghoz jutottunk, és láttuk, hogy éppen mely munkafolyamatok következnek, ki kellett számolni a szükséges anyagmennyiséget és ennek költségeit, az anyagot meg kellett rendelni, elmenni érte vagy kiszállíttatni. A ház egy zsákutcában van, ahol gyakran zártuk el az utat a szállítás során, sokszor olyankor, amikor a bentebb lakó szomszéd szeretett volna jönni-menni. Az ilyen helyzetek nem kellemesek. Mindig kérdés volt, hogy a sofőr, aki kihozta az árut, fog-e segíteni a lepakolásban. Ez a szándék általában nem volt meg, mivel azonban egyedül voltam, segítettek. A lepakolás után az anyagot deponálni kellett a feldolgozás sorrendjében, mindezt úgy, hogy például a fa ne fülledjen be, tehát folyamatosan pakolni kellett. Ez nemcsak unalmas, hanem nagyon fárasztó munka is.


Családi ház, Piliscsaba - építész: Őrfi József - fotó: Bujnovszky Tamás

 

MZs: Visszatekintve, talán az épület hasznára váltak az anyagi korlátok…

ŐJ: Ha nem lettek volna anyagi korlátok, nem nyertem volna meg a MÉD-et. Ahogy Kovács Csaba megfogalmazta laudációjában, tanulság ez az épület abból a szempontból, hogy az anyagi határ nemcsak gátja, hanem inspiráló forrása is lehet az építészeti alkotásnak. A korábban említett cikkemnek, melyben megírom az építés történetét, azt a címet adtam, hogy Népi építészet 2.0, ugyanis egyszer csak azon kaptam magam a munka során, hogy hasonlóan gondolkodom, mint ahogy elődeink tették egy parasztház felépítése során. Egy velem hasonló korú vagy fiatalabb családfőnek szintén nem volt anyagi fedezete egy ház megépíttetéséhez. Így nem ideológiai megfontolásból építkezett abból, ami kéznél volt, nem az lebegett előtte, hogy ne terhelje a környezetet, hanem, hogy minél költségkímélőbben és minél kevesebb energia befektetésével építsen otthont a családjának. Akkora épületet építettek, amiben elfértek, azonban például azt is szem előtt tartották, hogy azt ki kell fűteni. Én is hasonlóan álltam neki a munkának. A konyha-nappalink 27 m2, viszont minden a helyén van benne. Ily módon kis mérete ellenére is jól elférünk, sőt nagyobb létszámú vendégségeket is tudunk tartani. A terasz viszont nagy, hiszen az nem kér enni. Nem arról van tehát szó, hogy agyonkényeztettük volna magunkat ezzel a házzal. Ami mégis kényeztetés számomra, az a csűr, a férfivilág. Ez életem meghatározó helyszínévé vált, onnan építettem a házat, mondhatom, hogy ez volt a bölcső. Most ott alakítom ki az irodámat. Így kerek számomra a történet: az alkotó ember megkapja azt a teret, amire szüksége van. Azt, hogy ez megvalósult, nagyban köszönhetem a feleségemnek: amikor elkészült a ház terve, látszott, hogy maradt mozgástér, arra azonban nem volt szükség, hogy nagyobb házat építsek. A feleségem ekkor azt mondta, hogy ezt a területet építsem be magamnak, mert akkor biztos, hogy itt maradok. Bölcs asszony.


Családi ház, Piliscsaba - építész: Őrfi József - fotó: Bujnovszky Tamás

 

MZs: A ház megjelenési formáját illetően mi volt a kiindulópontod?

ŐJ: Ez a ház a jelenlét következménye. Amikor például a skandináv stílus jegyeit vélik felfedezni rajta, azt szoktam mondani, hogy nem a stílus skandináv, hanem a mentális állapotom letisztultsága hasonló a skandinávokéhoz. Hogy miért ezeket az anyagokat választottam? Erre nagyon egyszerű a válasz: mindig az az anyag volt hiteles számomra, amelyet amikor a kezembe vettem, éreztem, hogy ezzel kell elvégeznem az adott munkafolyamatot. Ez nagyon jó vezérfonal volt számomra.


Őrfi József, Média Építészeti Díja 2017 - fotó: Turós Balázs

 

MZs: Ahogy látom, még tart az eufória, de biztos tervezed a jövőbeni munkáidat is…

ŐJ: Igyekszem a MÉD sikerével jött lehetőségeket megragadni és felelősen kezelni a megkereséseket. A célom, hogy minél magasabb színvonalon hozzak létre építészeti alkotásokat. A projekteket az alapján ítélem meg, hogy melyikben látok erre garanciát.

Molnár Zsuzsanna

 

vélemény írásához jelentkezzen be »