építészet : környezet : innováció

„Egy érték újjászületik” – Pazár Béla előadása a Zeneakadémia rekonstrukciójáról

A 2003-as tervpályázat és a támogatási szerződés 2008-as aláírása óta nem adtunk hírt a Zeneakadémia jövőbeli megújulásáról. Több évi szünet után 2008-ban megindulhatott a tervezés, majd 2011 őszén a kivitelezés is. Ennek apropóján tartott Pazár Béla - aki Magyari Éva és Potzner Ferenc mellett a rekonstrukció vezető tervezője - előadást a BME-n 2011. november 22-én megrendezett II. Épületszerkezeti Konferencián, ahol ismertette a felújítás koncepcióját, valamint több érdekes műszaki problémát és szerkezeti megoldást is felvillantott.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem központi épületének rekonstrukciója

A budapesti Zeneakadémia 1907-ben épült fel Korb Flóris és Giergl Kálmán építészek tervei szerint. Az épület a századforduló magyar építészetének kiemelkedő értékű műemléke. A kedvezőtlen telekadottságokat a lehető legjobban hasznosító, tiszta, logikus térszerkesztés, a kortárs kézműipar és képzőművészet kiemelkedő mestereinek munkáival gazdagon díszített homlokzat és belső terek - elsősorban a kiváló akusztikával rendelkező nagyterem -, valamint a különleges szerkezeti megoldások avatják kiemelkedő értékké. Az épületet eredetileg téglafalakkal és acél födémszerkezetekkel tervezték, az engedélyezési terveken a nagyterem felett még acél rácsostartó szerepel. Ezután kapcsolódott be a tervezésbe és az építésbe Zielinszky Szilárd mérnök, a magyar vasbetonépítés megteremtője. Az ő tervei alapján vasbeton szerkezettel valósult meg a nagyterem, a kisterem, az előcsarnok középső része, a teljes zárófödém, valamint a vele egybeépített tetőszerkezet. A Zeneakadémia az első magyarországi középület, amelyben vasbeton szerkezetet alkalmaztak. A kivitelezést csak Zielinszky személyes felelősségére és felügyelete mellett engedélyezték. Az elmúlt száz évben világhírű magyar zenészek egész sora tanult és tanított az épületben, számtalan magyar és nem magyar művész adott itt felejthetetlen hangversenyt. A szinte szünet nélküli használat és az ország folyamatosan szűkös anyagi helyzete miatt - a nagyterem 1977. évi felújításától eltekintve - csak kisebb bővítési és karbantartási munkákat végeztek.

 
Zeneakadémia - Giergl Kálmán első tervváltozata, metszet
Zeneakadémia - Giergl Kálmán első tervváltozata, metszet
 


A műszaki állapot, valamint az oktatás és a hangverseny-élet követelményei miatt egyre sürgetőbbé vált a száz éves épület átfogó, mindenre kiterjedő rekonstrukciója. Egy ilyen épület felújítása során az alapok megerősítésétől az aranyozások és a száz éves bársony függönyök restaurálásáig, az építéssel kapcsolatos szinte minden műszaki és művészeti problémára megoldást kell adni, és ez csak a legkülönbözőbb szakterületek legkiválóbb mestereinek kiválasztásával és munkáik összehangolásával lehetséges. 2009 novemberében a helyszínen tartott előadásokkal a szakértők és a tervezők számos műszaki kérdést és tervezett megoldást ismertettek. A BME Épületszerkezettani Tanszék által szervezett konferencia előadásai is éppen ilyen problémák megoldásához szolgáltatnak további értékes műszaki tapasztalatokat. Előadásunk keretei között ezért most elsősorban a rekonstrukció tervezett átfogó munkájáról összességében szeretnénk röviden beszámolni, és csak néhány fontos és érdekes műszaki problémát emelnénk ki.

A 2003-ben elhatározott teljes felújítás célja, hogy a kiemelkedő jelentőségű épület megújuló régi értékei a huszonegyedik század követelményei szerint a lehető legjobban szolgálják a világhírű magyar zenei kultúrát, ezen belül a legmagasabb szintű oktatást és hangverseny-életet. Ezért az épület meglévő térrendszerében e két fő funkció korszerű követelményeknek megfelelő működését közvetlenül kiszolgáló tereket kellett elhelyezni, megőrizve ezzel a Zeneakadémia méltán kedvelt és megszokott atmoszféráját. A koncertéletet és az oktatást kiszolgáló számos, nélkülözhetetlen tevékenység egy - lehetőleg a közelben lévő - másik épületben kellett, hogy helyet kapjon.

 
Zeneakadémia - Eredeti terv – földszinti alaprajz
Zeneakadémia - Eredeti terv – I. emeleti alaprajz
Zeneakadémia - Eredeti terv – III. emeleti alaprajz
 

A 2003-ban lebonyolított meghívásos tervpályázaton első díjat nyert tervünkben eredetileg a Zeneakadémiával szemben lévő, kerületi tulajdonban lévő épület felhasználását javasoltuk, amelyet térszint alatt terveztünk összekötni a főépülettel. Hosszú távon ez lett volna a legkedvezőbb megoldás. A tér többi részéhez hasonlóan az épület előtt olyan városi tér alakulhatott volna ki, ahová csak a Zeneakadémia főbejáratához érkező, korlátozott forgalom hajthat fel. E megoldás méltó városi környezetet és megközelítést biztosított volna e nagy múltú intézménynek. A főépületet tehermentesítő oktatási épület végül is a közeli Wesselényi utcában lévő egykori népiskola korszerű követelmények szerint teljesen átalakított épületében kapott helyet, és ez év őszén az oktatás már itt kezdődhetett el.

Ahhoz, hogy a Liszt Ferenc téri épület kiemelkedő értékű nyilvános és a közönség által kevésbé ismert, de nem kevésbé értékes oktatási terei jól működhessenek, az épületnek az ezeket körülölelő háttértereit kellett és lehetett átalakítani. Ezek a pinceszint, a tetőtér, a szomszéd ház tűzfala mellett lévő világítóudvarok és az épületnek a földszintig időközben már beépített két udvara. A munkák jelentős részét tehát a „színfalak mögött” kellett és kell elvégezni, ami különleges kihívás a tervezők és építők számára. E háttérterek átalakításához néhány helyen el kell bontani az épület száz éves szerkezeteit is. Ezek főleg téglafalazatok és poroszsüveg födémszakaszok, amelyek nem képviselnek művészettörténeti vagy szerkezettörténeti értéket. A Király utcai és a Dohnányi utcai épületszárnyak keretes vasbeton tetőszerkezetei Zielinszky Szilárd kiemelkedő szakértelmét dicsérik, mégis, ezek elbontása elkerülhetetlen volt a tetőtér kívülről nem látható, teljes értékű hasznosításához. Az átalakítások után a jelenleginél nagyobb hasznos területen és térfogatban biztosíthatók a két fő funkció, a hangverseny-élet és az oktatás működésének korszerű feltételei.

 
Zeneakadémia - Eredeti terv – keresztmetszet
Zeneakadémia - Metszet a nagyterem tengelyén keresztül – Zielinszky Szilárd
 

A kettős rendeltetésű épület tereit négy funkcionális alcsoportba osztottuk: közönségforgalmi terek, hangversenytermek, oktatási terek és kiszolgáló terek. Ezen belül az első két csoportot a nagy értékű belső díszítések kapcsolják össze, amelyek szerényebb eszközökkel, de egységes koncepció szerint az oktatási terekre és a berendezési tárgyakra is kiterjednek. Mondhatjuk, hogy a Zeneakadémia a kor ideálját megtestesítő összművészeti alkotás, igazi „Gesamtkunstwerk”. Az első két alcsoport tereiben a belső burkolatokat, felületképzéseket, gazdag díszítéseket és berendezést kell helyreállítani, illetve rekonstruálni, valamint biztosítani kell e terek megfelelő technikai kiszolgálását. A harmadik alcsoportba tartozó tantermeket a zeneoktatás korszerű követelményei szerint, korszerű úsztatott padlószerkezetek, hanggátló válaszfalak és akusztikai burkolatok beépítésével, az eredeti térrendszer megtartásával, illetve visszaállításával lehet kialakítani az épület főfalai között, a meglévő födémszerkezeteken. A „színfalak mögött” a negyedik alcsoport átalakuló térrendszerében épülnek új tartószerkezetek és térelhatároló szerkezetek, amelyek helyet biztosítanak a technikai kiszolgálás berendezéseinek és nyomvonalainak.

Az épület homlokzati falai vegyes szerkezettel épültek, a külső oldalon 25-40 cm változó vastagságú, gazdagon faragott és díszített sóskúti mészkő burkolattal, amelyet összefalaztak a régi méretű tégla hátfallal. A lábazat faragott, csiszolt szürke gránit tömbökből készült. A Liszt Ferenc téri homlokzatot kő és bronz frízek, szobrok, valamint részletgazdag építészeti tagozatok díszítik. Bár a homlokzatot néhány éve felújították, a kőanyag ennek ellenére erősen károsodott. Ezért a homlokzat állapotának felülvizsgálatára és szükséges javítására is gondolni kellett.

A Zeneakadémia közönségforgalmi terei a hangversenytermek befogadó képességéhez mérten kisebbek, mint a tizenkilencedik század második felében épült nagy hangversenytermeknél szokásos volt. A szabadon álló bécsi Musikverein és a második világháborúban elpusztult lipcsei Neues Gewandhaus hangversenytermei az emeleti szintre kerültek, az előcsarnok ezek alatt kapott helyet, bőséges teret biztosítva a közönségnek érkezéskor, a szünetekben és távozáskor. A Zeneakadémia nagyterme és kisterme nem egy szabadon álló palotában, hanem egy tűzfallal a szomszéd lakóházhoz csatlakozó oktatási épület belsejében van, ezért a nagyteremmel egy szinten lévő, Liszt Ferenc térről nyíló előcsarnok a szükségesnél kisebb lett.

 
Zeneakadémia - Tervezett földszinti alaprajz
Zeneakadémia - Tervezett I. emeleti alaprajz
Zeneakadémia - Tervezett III. emeleti alaprajz
 

A közönségforgalmi terek bővítésére a két udvar hasznosításával nyílt lehetőség. A Király utcai többszintes belső udvar földszintjén napközben az oktatást, este a nagytermet kiszolgáló büfét alakítottunk ki. A kisterem és a nagyterem közötti udvar lefedésével és a könyvtár fölött, az első emeleten kialakított használati szinttel, a kisteremhez külön is használható foyer-büfé teret terveztünk. Ez a tér nyújt majd lehetőséget kisebb rendezvények, fogadások megszervezésére is. A zavartalan kiszolgálást a Dohnányi utcai oldalon tervezett új lifttel való közvetlen kapcsolat biztosítja. Mindkét udvar padlójába járható üveg elemek készülnek, amelyek biztosítják a természetes fényhatást az alattuk lévő helyiségekben, a Király utcai oldalon a zenekari hangolóban, a Dohnányi utcai oldalon pedig a könyvtárban. Az udvarok lefedését hagyományos, szabályos téglalap alakú mezőbe szerkesztett üvegtetővel terveztük. A hangversenytermek fedett udvarokra néző, kapcsolt gerébtokos ablakainak külső szárnyai helyett nem nyitható, hangszigetelő üvegtáblákat alkalmazunk, amely mögött ezután az udvarokból is láthatók lesznek Roth Miksa gyönyörű színes üvegablakai. A közönség számára új vizesblokkot alakítunk ki a pinceszint Liszt Ferenc téri előcsarnoka alatt lévő, az előcsarnokból közvetlenül megközelíthető középső részén.

 
Zeneakadémia - B-B metszet
Zeneakadémia - A-A metszet a középtengelyen keresztül
Zeneakadémia - I-I metszet a Liszt Ferenc téri szárnyon keresztül
 

A Nagyterem a Zeneakadémia legismertebb, legdíszesebb, a művészek és a közönség által is nagyon szeretett belső tere. A felújítás célja a korszerű technikai háttér biztosítása mellett a Nagyterem eredeti megjelenésének visszaállítása. Az archív képek és feltárások alapján rekonstruálható a falburkolatok eredeti színe és gazdag díszítésű mintázata. A csillárokat, a függönyözéseket és kárpitokat részben restaurálni kell, a hiányzó elemeket az eredeti anyagokkal azonos minőségű anyagból kell gyártani. A Nagyterem Thonet rendszerű, hajlított hátlapból és ülőlapból szerkesztett széksorai már nem eredetiek, a mai székeket a debreceni, hajlított bútorgyárban készítették az eredetivel közel megegyező kivitelben. A még néhány meglévő, 1907-ben készült szék segítségével a hiányzó felületminták és kötőelemek elkészíthetők. A Nagyterem földszintjén a sortávolságot az eredeti 75 cm-ről a ma szokásos 90 cm-re növeljük, az ülőhelyek 48 cm-es szélességét pedig 55 cm-re bővítjük. Ezzel a nagyterem földszintjének befogadóképessége csökken, ami a légtérhez viszonyítva kedvező.

Az archív képek segítségével a Kisteremben is rekonstruáljuk az eredeti díszítőfestést, a falburkolat hiányzó részeit, a színpadnyílást, a függönyözéseket és a két csillárt. Az ablakokat a Kisteremben is Róth Miksa ólmozott üvegtáblái díszítik, a fokozott hanggátlását ezért itt a külső homlokzati ablakrétegnek kell biztosítani. Ezek a szerkezeteket eredetivel megegyező osztással, tömített ütközésekkel, megfelelő hanggátló üvegezéssel gyártjuk újra. Visszaállítjuk a színpadot és a zsinórpadlást, így a Kisterem ismét alkalmassá válik kamaraoperák bemutatására, továbbá a historikus operaelőadások feltételei is biztosítottak lesznek.

Az oktatás terei a Zeneakadémia külső, utcára néző épületszárnyaiban helyezkednek el. A felújítás során az I. emeleten, a Király utcai oldalon eredeti formájában visszaállítjuk a rektori szárny reprezentatív helyiségeit; ezen a szinten, a Kisteremmel szemben kapott helyet az új, multimédiás előadóterem. A II. emeleten rekonstruáljuk az épület középtengelyében lévő Liszt Ferenc szobor mögött elhelyezkedő operaterem kis színpadát, valamint visszaállítjuk a falburkolatot és a díszítőfestést is. A III. emeleten, a Dohnányi utcai szárnyon alakítottuk ki a kísérleti opera stúdió helyiségcsoportját. A IV. emeleten a Liszt Ferenc téri szárny közepén található a kupolaterem, amelynek két oldalán a jövőben is a fúvósok és az ütősök tantermei kapnak helyet.

A tantermeket új hanggátló falakkal választjuk el egymástól, amelyek természetes fa felületű, rendszerben szerelhető, teremakusztikai követelmények szerint méretezett burkolatot kapnak. A tantermek eredeti abroncsos lámpáit az archív képek alapján, korszerű világítótestek alkalmazásával gyártjuk újra. A Wesselényi utcai oktatási épületben nagyszámú, kis alapterületű gyakorló szoba létesült, az egyéni gyakorlás lehetősége ezekben folyamatosan biztosított. A Zeneakadémia folyosói visszakapják az archív felvételeken látható díszeiket, a festett lábazatot, a bordűröket, keretezéseket és az ornamentális mintákat. A Zeneakadémia közlekedő tereinek padlóburkolata a huszadik század elején új anyagnak számító linóleum volt, amelyet az anyag gyors elhasználódása miatt már többször cseréltek. Ezért az eredeti szín és mintázat megtartásával a linóleumnál kopásállóbb terrazzo padlóburkolatot terveztünk.

 
Zeneakadémia - A Nagyterem régi fényképen
Zeneakadémia - A Kisterem régi fényképen
Zeneakadémia - A Kisterem karzata régi fényképen
 

Az épület korszerű kiszolgáló tereinek kialakítása a tervezési munka egyik legfontosabb, legösszetettebb része volt. A Király utcai művészbejáróhoz szintben kapcsolódó új nagyméretű, hangszerek szállítására is alkalmas lifttel az épület összes szintje elérhető lesz. A melléklépcső helyén új, túlnyomással védett lépcsőház épül. A pinceszinten, a pódium alatt, az egykori kazánház helyén, a pódiummal közvetlen kapcsolatban lévő kétszintes hangszerraktár kapott helyet. A kortárs hangversenytermekhez hasonlóan a budapesti Zeneakadémia is biztosítani szeretné a nagyterem többcélú használatának lehetőségét. A meglévő műemlék épület adottságai behatárolták a nézőtér padlójának és széksorainak mozgatási technikáit. Teljes automatizálásra nem volt lehetőség, de a tervezett rendezvények száma sem indokolt volna ilyen megoldást. Ezen kívül a műemlékvédelmi és teremakusztikai szempontok is a Thonet szerkesztésű székek megtartása mellett szóltak. A székeket a tervek szerint négyes csoportokban lehet majd mozgatni, és a nézőtéri szinten is megálló pódium emelővel a hangszerraktár mellett tervezett új, vasbeton szerkezetű székraktárban elhelyezni.

Mindkét teremhez a korszerű igényeknek megfelelően biztosítani kellett az előadóművészek tereit is. A szólistáknak a földszinten saját vizesblokkal rendelkező öltözőket terveztünk, az eredeti művész szoba is megmarad. A kb. 180 fős zenekari és énekkari létszám részére 2 db férfi és 2db női átöltözőt és új hangolót alakítottunk ki a Király utcai szárny és udvar pinceszintjén. Az udvarokat lezáró új, vertikális épületszárnyakban mindkét teremhez ügyelői helyet, a fellépő művészek számára várakozó teret, a kisteremhez hangolót, valamint kamarazenekari és szólista öltözőket helyeztünk el. A Wesselényi utcai oktatási épületben korszerű hangfelvételi stúdió épült. Egy hangversenyteremhez azonban mindig szükséges egy ahhoz közvetlenül kapcsolódó felvételi stúdió is, amely itt a nézőtér alatti megmaradó téglaboltozatos terekben kapott helyet.

A pinceszinten a Liszt Ferenc tér és a Dohnányi utca sarkán lévő helyiségcsoportban találhatók az elektromos ellátás helyiségei, két új transzformátor, az elektromos főelosztó és a szünetmentes áramellátás. Ezen a szinten helyeztük el a büfék raktárait, a catering helyiségeit, a személyzeti öltözőket és a hulladéktárolót, a könyvraktárat pedig további területtel bővítettük. A kazánházat, a hűtőgépházat és a szellőzőgépházakat a legfelső emeleten, az épület használati tereitől elválasztva, rezgésmentesen, akusztikailag szigetelve alakítottuk ki. A nagytermet kiszolgáló gépházat a Király és a Dohnányi utcai udvarok lebontott hátsó szárnyai helyén tervezett új, vasbeton szerkezetű kiszolgáló blokkra támaszkodó hídszerkezettel oldottuk meg. A légcsatornák függőleges levezetésére az egykori világítóudvarok nyújtottak kedvező lehetőséget. A külső hűtőegységek a hűtőgépház felett, a Király utcai szárny tetején kaptak helyet, a környezet akusztikai védelme miatt süllyesztett tetősíkban.

 
Zeneakadémia - Az Operaterem eredeti berendezése régi fényképen
Zeneakadémia - A Kisterem mennyezetének részlete régi fényképen
Zeneakadémia - Tanterem eredeti berendezése régi fényképen
 


A rekonstrukció során biztosítani kell a Zeneakadémia rekonstruált, illetve új orgonáinak működéséhez szükséges feltételeket. A nagyterem 80 regiszteres orgonáját 1907-ben a német Voigt & Söhne cég építette. A pneumatikus orgona az 1960-as évekig működött, ekkor cserélték ki egy ugyancsak német gyártmányú Walker orgonára úgy, hogy az eredeti homlokzati sípok a helyükön maradtak, de már nem szóltak többé. Ezt az orgonát 2011 őszén, a rekonstrukció kivitelezésének megkezdésekor a pécsi orgonaépítő manufaktúra szakemberei felmérték, dokumentálták, majd szakszerűen elbontották. A Zeneakadémia az 1907-ben épült eredeti hangszer hiteles másolatát tervezi újra felépíteni. Ehhez az eredeti homlokzati sípokat restaurálni kell, a homlokzat mögötti sípokat pedig történeti analógiák és meglévő hangszerek sípjai alapján újra lehet gyártani. Az orgonaszerkezet terének határoló szerkezeteit megfelelő hőszigeteléssel látjuk el, hogy a sípok védve legyenek a hirtelen hőingadozásoktól, ezen kívül épületgépészeti eszközökkel biztosítjuk az egyenletes hőmérsékletet és páratartalmat úgy, hogy az orgonát évente csak egyszer kelljen hangolni. A kupolaterembe 30 regiszteres, a Király utcai szárny harmadik emeletén tervezett két gyakorlóba 10-15 regiszteres, mechanikus gyakorló orgonát fognak építeni.

Végül két érdekes műszaki problémát szeretnénk röviden külön bemutatni, amelyek megoldásához reméljük, hogy jó úton járunk. A színházak nézőtereinek, a moziknak és  hangversenytermeknek a szellőztetését jó néhány évtizede úgy szokás megoldani, hogy a temperált levegő az ülések alatt a padlóban lévő nyílásokon át jut be a térbe és az oldalfalak felső mezőiben, illetve a mennyezeten távozik. A Zeneakadémia nagytermének szellőztetését eredetileg  két, a terem oldalerkélyei fölött lévő padlásterek végén beépített, másfél méter átmérőjű ventillátor biztosította, amelyek a forgás irányától függően vagy elszívták, vagy befújták a levegőt. Ez utóbbi esetben a beáramló levegőt télen a padlástérben elhelyezett radiátorok melegítették. A levegő a babérlevél-díszes mennyezetbe rejtett, kör alakú nyílásokon át áramlott. A pincében hasonlóan működő fűtőkamrák voltak, a levegő az akkor még beépítetlen udvarokról kisebb ventillátorok segítségével, a fűtőkamrákon keresztül a falakban lévő kürtőkön át jutott be, a karzatok alatt kialakított holkerekben terült szét és a hajlított díszrácsokon át áramlott a terembe. Ennek a rendszernek nyáron hűtő hatása is volt, mivel az árnyékban lévő udvarok mélyén mindig hideg volt a levegő.

A tervezés során tanulmányoztuk a kor híres hangversenytermeinek szellőztetési elveit és alkalmunk volt bejárni a híres bécsi Musikverein felújított épületét. Ezek után   megállapíthattuk: mindenhol figyelembe vették azt, hogy az emberi testre alulról, különösen közvetlenül a lábra áramló, a terem hőmérsékleténél esetenként alacsonyabb hőmérsékletű levegő elkerülhetetlenül azonnal huzat- és hidegérzetet okoz, valamint a padló poros levegőjét is magával ragadja felfelé. Ezért a levegőt minden esetben fönt, az emberektől távol juttatták a térbe és a padlóhoz közeli, poros légrétegben vezették el. Tudjuk, hogy az említett jelenséget a mai, az akkorinál jóval korszerűbb szabályozási rendszerekkel sem lehet kiküszöbölni. Ezért a nagyterem szellőztetését az eredeti megoldás elvei szerint terveztük meg, a temperált levegő a mennyezeten át lép be a térbe és a padlószintek közelében távozik el. Ezzel a megoldással el tudtuk kerülni, hogy a terem akusztikai összhatásában szerepet játszó padló felületét lyukakkal megbontsák.

Egy másik központi jelentőségű kérdés volt a pódium szerkezetének kialakítása. A Zeneakadémia nézőtéri padlóját a pincefödémre harántirányú alátétgerendák közvetítésével támaszkodó, mintegy 80 cm távolságban lévő hosszirányú fa gerendákra fektették, ezek a gerendák futnak a pódium alá is, ahol minden harmadikra, mint kötőgerendára egy méter magas oszlopokat és ferde dúcokat állítottak. Az így kialakított „főállások” tetejére harántirányú gerendák támaszkodnak és ezek hordják a padlót. Ezt a szerkezetet a több jelentős, az eredetit nagyon eltorzító beavatkozás ellenére még rekonstruálni lehetett volna.

 
Zeneakadémia - Tervezett alaprajz a pódium alatt, részlet
Zeneakadémia - Tervezett keresztmetszet a pódium alatt, részlet
Zeneakadémia - Tervezett hosszmetszet a pódium alatt, részlet
 


A pódium alatti terület hasznosítása végett a Zeneakadémia az eredetitől eltérő pódium szerkezet kialakítását kérte. Ehhez meg kellett vizsgálni a meglévő szerkezet viselkedését, hatását a terem akusztikai összhatására és modellezni kellett a tervezett szerkezet viselkedését. A vizsgálatok azt mutatták ki, hogy a meglévő ácsszerkezet sajátfrekvenciája a mély vonósok és a kontrafagott hangzásának tartományában van, ezért a szerkezet rezgése ebben a tartományban energiát vesz el a hangzásból. A teherhordó ácsszerkezet kiváltása merev tartószerkezetre ezt a hatást megszünteti. Ha a meglévővel azonosan kialakított padlószerkezet speciális gumi alátétekkel támaszkodik a merev tartószerkezetre, akkor a vizsgálatot követő modellezés szerint a pódium akusztikai viselkedése egyéb tekintetben nem fog megváltozni. Ennek alapján alakítottuk ki a pódium szerkezet vasbeton oszlopos támaszrendszerét. Fenti rövid ismertetéssel talán sikerült érzékeltetni, hogy milyen szerteágazó volt az elvégzett tervezési munka és milyen összetett a megvalósítás előttünk álló feladata.



Az írás megjelent a BME Épületszerkezettani Tanszéke által kiadott  II. Épületszerkezeti Konferencia kiadványában, 2011. novemberében


2011. szeptemberében kezdődött el a Zeneakadémia rekonstrukciójának kivitelezése, jelenleg a szerkezetépítési munkák folynak. A tervek szerint az intézmény 2013-ban az őszi félévet már a megújult főépületben szeretné elkezdeni (a szerk.).


Generáltervező: MNDP Építőművészeti Kft.

Talajmechanikai alapozási és hidrológiai szakvélemény: Dr. Farkas József,
Dr. Armuth Miklós
- BME
Statikai szakvélemény: Dr. Armuth Miklós, Dr. Visnovitz György - BME
Feltárások, betondiagnosztika: Dr. Lichter Tamás - ICM Kft.
Tudományos dokumentáció: Bor Ferenc - Hild-Ybl Alapítvány

Felelős építész tervezők: Magyari Éva, Pazár Béla - MNDP Kft; Potzner Ferenc - Közti Zrt.
Építész tervezők: Garai Péter - Közti Zrt; Polyák György, Bodnár Tibor - MNDP Kft.
Művészettörténész szakértő: Dávid Ferenc
Tartószerkezet: Váczi Péter - Közti Zrt.
Vízszigetelések: Horváth Sándor, Czégeni Csaba, Horváth László - Pataky és Horváth Építésziroda Kft.
Épületgépészet: Oltvai András - ART-TAX Oltvai Gépész Stúdió
Erősáram: Máramarosi András - Közti Zrt.  
Gyengeáram: Ritzl András, Kajtán László - Közti Zrt.
Teremakusztika: Arató Éva, Larry Kirkergaard - Arató Akusztika Kft.
Pódium rezgésvizsgálat és modellezés: Dr. Augusztinovitz Fülöp - BME
Zaj- és rezgésvédelem, stúdiótechnika: Fürjes Andor
Tűzvédelem: Mészáros János - Mébart Bt.
Büfé és catering technológia: Aczél Pál Tamás- Gastroplan Kft.

 

3 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »