építészet : környezet : innováció

Kordában tartott komplexitás

"A tájépítészetben elválaszthatatlan egységben áll az alkotói gondolat, funkció, esztétikum, praktikum, gazdaságosság és környezeti felelősségvállalás. Hát lehet egyszerre ennyi szempontnak megfelelni? Pápai Veronika példája a válasz, hogy igen, lehet ennyire összetett módon tervezni." Varga Csilla laudációja.

Én nem vagyok tájépítész, de mióta beszélgettem Pápai Veronikával a munkájáról, én is az szeretnék lenni. Annak ellenére is, hogy rögtön az elején kiderült: őrületesen komplex ez a hivatás. Ahogy mesélt, szavaiból sugárzott a szakmája iránti elkötelezettség és szeretet, ettől vált számomra is átélhetővé ez a világ. A tájépítészetben elválaszthatatlan egységben áll az alkotói gondolat, funkció, esztétikum, praktikum, gazdaságosság és környezeti felelősségvállalás. Hát lehet egyszerre ennyi szempontnak megfelelni? Veronika példája a válasz, hogy igen, lehet ennyire összetett módon tervezni. Ezt ráadásul sokrétű munkákban bizonyítja: Land-art projektektől kezdve, az installációs kerteken keresztül, a kis költségvetésű kertépítészeti alkotásokon át a nagy beruházásokig. Munkássága nem pusztán a látványos, fényképezőgépnek szóló, pillanatnyilag működő nagy dobásokról szól, hanem hihetetlenül összetett szempontokat figyelembe vevő, hosszú távra végiggondolt folyamatokról. Ő az a fajta alkotó, aki nemcsak az óriási sztárprojektekben látja a kihívást, hanem a munkája során napról-napra felmerülő helyzetekből is hatalmas értéket hoz ki.

Pályafutása során dolgozott hazai és nemzetközi irodákban is, cirka tíz éve a Főkert tervezője. A Főkertről mi sem bizonyítja jobban, hogy kiváló munkahely, minthogy 2014-ben már adott Év Tájépítésze döntőst Szalkai Adrienne személyében. Közös csapatuk a kiemelt zöldterületek fejlesztéséért felelős, ami hatalmas területeket jelent - lépten-nyomon találkozunk Veronikáék munkájával, még ha ez nem is tudatosul bennünk. A rutinszerű zöldfelületfenntartást progresszív szemlélettel formálták, többletjelentést, grafikai játékot vittek az ottani gyakorlatba. Veronika gyerekkorából hozza magával a művészetek szeretetetét és tehetségét – ez látszik projektjeinek esztétikai minőségén a tudatosan végiggondolt, évszakonként változó színkombinációkból, a land art elemekből. A kezdeti fenntartások ellenére bebizonyosodott, hogy a hozzáadott jelentéstartalom és funkcionalitás hibátlanul megférnek egymás mellett. Minden projektjüknek - legyen akár egy apró szeglet, akár egy hatalmas léptékű fejlesztés – átfogó témát adnak, amely vezérfonalként segíti a formavilág, az anyaghasználat, a növényalkalmazás, az épített elemek, és az utcabútorok kiválasztását. A végeredmény egyáltalán nem didaktikus, a felhasználót a miliő egységességének ereje érinti meg.

A Főkertnél töltött idő során az üzemeltetői ráció visszahatott rájuk - így alakult ki az a ritka szemlélet, mely a magasan kvalifikált tervezői habitust a megvalósíthatóság, kivitelezhetőség és üzemeltethetőség ésszerűségével ötvözi. Ennek eredményeként olyan zöldfelületi értékeket hoznak létre, melyek nemcsak a tervezőasztalon mutatnak jól, hanem a valóságban is esztétikusak és működőképesek. Egy közterületnek, parknak a kivitelezés után még évtizedekig a terveknek megfelelően kell kinéznie, ez pedig elképesztő összegeket emészthet fel, már ha egyáltalán sikerül tartani az eredeti elképzelést. Ezért fontos a tervezői tudatosság, mely a fenntarthatóságra épít - Veronika is így dolgozik.

Számára a tájépítészeti tervezés ökológiai megközelítése és a növényalkalmazás izgalmas megfogalmazása mindig is fontos volt, és egy pályázat keretében megismerkedhetett a Züriche Hochschule für Angewandte Wissenshaften által régóta kutatott, a hely saját ökológiai potenciáljára építő metódussal is. Az ökológiai szempontokat elemző, biodiverz növényalkalmazást a hazai tervezők számára is elérhető könyvvel és előadásokon terjeszti. Ez a szemlélet a gyakorlatban annyit jelent, hogy a tervezési terület ökológiai adottságainak figyelembevételével növényfajok változatos keverékét telepítik, amik így csekély további beavatkozással, önfenntartó rendszerként maguktól fennmaradnak, ráadásul a diverzitásnak hála ellenállóbbá is válnak a betegségekkel szemben. A fenntartói, lakossági és környezeti érdekek ezen a ponton egybeesnek. A gondozási költségek minimálisra csökkennek és a díszítő érték is megmarad - igaz, a vadvirágos esztétika nem megszokott az urbánus környezetben. Gyönyörű megvalósult példája e felfogásnak a Lánchíd déli oldalán, a MAHART kikötőben található növénykiültetés, melynek természetes megjelenése mögött alaposan átgondolt szerkesztettség húzódik.

Laikusként egy parkban főként a rekreációs funkciók tűnnek fel, de a városi parkok ennél sokkal összetettebb hatással bírnak. Valamennyi zöldfelület a városi ökoszisztéma része, így fontosak klimatikus és infrastrukturális értelemben is. Veronika ezért dolgozik, hogy a közparkok és terek a civilizáció okozta problémák feloldásában is szerepet vállaljanak. Ebbe a nagyobb egységbe ágyazva foglalkozik minden feladattal, miközben az optimális megoldást, a különböző szempontrendszerek közös nevezőjét keresi - legyen szó bármekkora léptékről. Azért képes erre, mert minden feladatot a maga egyediségében közelít meg - nem sablonmegoldásai vannak, hanem jól működő, átfogó szempontrendszere. A legszűkösebb szituációkban is megtalálja a lehetőségeket, és a helyszínre szabott ötlettel kezeli a problémát - például a József Attila Színház előtti tér esetében betonfestéssel és eltalált utcabútorokkal kis költségvetésből alkottak látványosat. Nagy felelősséget és ezernyi szempontot átlátó gondos tervezést igényel egy jól működő park, köztér létrehozása - csak kivételes szakemberek képesek erre. Pápai Veronikát ezért javaslom a díjra, mert újra és újra sikerül kordában tartania ezt a komplexitást.

Varga Csilla

 

 

vélemény írásához jelentkezzen be »