építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Magyar-olasz kapcsolatok szimbolikája

A velencei Hotel Hungária nem csupán nevében hordozza Magyarországgal való kapcsolatát. Az épület homlokzatának majolikával burkolt 700 négyzetméterének egész ikonográfiai programja a magyar-olasz kapcsolatokat szimbolizálja, Hungária és Velence perszonifikációjának féldomborművű alakjával, s továbbá a felettük megjelenő magyar címerrel. Zsoldos Anna írása.

Az épületről

A Hotel Hungária, hivatalos nevén, Grande Albergo Hotel Hungaria & Ausonia, a velencei Lido legforgalmasabb útján áll. Majdnem 20 méteres magasságával tekint a nappal és éjszaka a helyi lakosoktól és a szezon alatt nyaralóktól nyüzsgő útra, mely közvetlen összekötetést biztosít a tengerparttal, vagyis a Lido vonzerejével, a homokos stranddal. Az épületet az észak-olaszországi születésű Luigi Fabrizio, a szálloda első igazgatója építette Nicolò Piamonte építésszel 1905-1906-ban.

Az épület szállodának épült, vagyis funkciója, a szolgáltatás, amit a vendégek a rájuk ható látvány alapján vesznek igénybe. Így az épület egész valója ezt reprezentálja. Karakterének uralkodó eleme, tömbjének aszimmetriája, s a homlokzat szimmetriájának ellentéte. Az épület két oldalszárnya, mely közrefogja a szálloda középső traktusát, szögletesen és domborodva emelkednek ki az épület síkjából. Az alaprajz egyszerű geometriai alakzatokból áll, téglalapokból és a rombusz alakú oldalsó épületszárnyból.

Bátor megoldást mutat aszimmetriája, kivételes a formaalakítása a Lido szállodái között is. Nem lehet tudni, Piamonte honnan merítette az ihletet, nem tudni utazásairól, tanulmányútjairól, nem tudni, hogy járt-e Bécsben vagy Budapesten, ahol a szecesszió már teremtett hasonló merész alaprajzi helyzeteket és izgalmas geometrizálást. Hagyományos mérnök-építész a tervező többi munkáit tekintve, melyek beleilleszkednek Velence építészeti konvencióiba.


A szálloda homlokzata - fotó: Zsoldos Anna

 

A szálloda egész valója ellentétekre épül. Külső, belső és formai ellentétek hozzák létre ezt a grandiózus egységet. Építészeti stílusát is nehéz meghatározni. A kor európai építészetéből különböző elemeket hordoz magán, melyeket élesen elválasztani nem lehet. A külső majolika borításának új eszmeisége, a felület kezelése, mely szellősebb a Stile Floreale barokkos dússágához inkább a közép-európai szecesszió hatását mutatja. Habár a homlokzat alapszerkezete neoreneszánsz stílusú, ablakkeretezése és rendje is mind ezt mutatja az alaprajzokon.

Az enteriőrt is stílusbeli kavalkád jellemzi, az Art Nouveaunak és az olasz Libertynek elemei a falak díszítésében bontakoznak ki, s a bútorok, pedig szintén a közép európai szecesszió jegyében készültek. A bútorokat a korszak egyik ismert iparművésze, aki elnyerte a 1900-as Párizsi Világkiállítás nagydíját, a milánói születésű Eugenio Quarti tervezte, s a bécsi Jacob & Joseph Khon cég gyártotta. A Thonet gyárnak volt a fő vetélytársa.

A szálloda főszalonjának épen maradt dekoráció között, szintén Hungária és Velence perszonifikációt láthatjuk dús növényi ornamentikával keretezve. Az étkezőszalonban található oszlopok kompozit oszlopfőjét a magyar és a velencei címer díszíti. Ezzel a homlokzaton látható program teljesé válik a belsőben is. A szálloda összhatásában mindenképp a szecessziótól áthatott az európai tendenciákat követő épületnek mondható, mely sajátos elegyével az olasz Liberty egyik kiemelkedő példája a Lidón.


A Hotel Hungaria homlokzatának részlete Hungaria és Velence alakjával - fotó: Zsoldos Anna


A homlokzatról

Az ötemeletes épület homlokzatának egész felületét a lábazattól a koronázó párkányig egységes ikonográfiai program uralja. A szálloda homlokzatát 700 négyzetméter épületkerámia burkolja, 7000 darab kerámialap fedi, melynek nagy része domború figurális díszítésű, így minden darabja egyedi. A kerámialapokat Nove di Bassanoban égették ki 1914-ben. A szálloda homlokzatának díszítését Luigi Fabris, velencei ipar - és képzőművész készítette el. Ikonográfiai programját áthatja Velence és Magyarország kapcsolata. A kerámiák díszítései között számtalanszor feltűnik a magyarosnak mondható motívumok használata.


A Hotel Hungaria homlokzatának részlete a Tavasz és a Nyár allegóriájával - fotó: Zsoldos Anna

 

A homlokzat középső részén azonban a szélesebb sávban figurális, antropomorf díszítést kapott. Itt látható hat nőalak. A két középső nőalak Hungária és Velence perszonifikációja. A kerámia domborművek rendkívüli módon kidolgozottak, részleteiben is aprólékosak. A perszonifikációk két oldalán található további nőalakok az évszakok. Balról jobbra haladva láthatjuk a Tavaszt és a Nyarat, megszemélyesítő nőalakot egy mezőben, majd középen a perszonifikációk, a harmadik mezőben pedig az Ősz és a Tél látható. A négy allegória mindegyik alakja a kor divatos hajviseletében és nőideáljának megfelelően van ábrázolva. A nőalakok kidolgozása a szecesszió jegyében történt. A medalionban, mely az országok perszonifikációi felett áll, Magyarország címerét ismerhetjük fel.


A Hotel Hungaria homlokzatának részlete az Ősz és a Tél allegóriájával - fotó: Zsoldos Anna


Századforduló a Lidón

A térségnek 1866-ig a Habsburg Birodalom részeként erős kulturális orientáltságban volt része. Nem idegenkedett a Monarchia kultúrájától. Habár Velencének egyedülálló és jellegzetes építészeti arculata és városszerkezete van, hogy a későbbi századok építészete nehezen tudott megtelepedni ebben a gótikus bizáncias városképben. Az új építészet meghonosodására a Lido biztosított helyszínt, mely a XIX. század fürdő divatjának megszületésével párhuzamosan indul fejlődésnek. A turizmus fellendülésével egyre több villa, üzlet, étterem épült. A Lido a korban klimatikus gyógyhelynek számított. A Lido kiépítése elsősorban üzleti vállalkozás volt, itt nyaralni az arisztokrácia diszkrét bájává vált.

A fiumei Tengeri Gőzhajózási Társaság Magyar - Horvát Részvénytársaság napi összekötetést biztosított a Magyar Királyság és Velence között. Az olasz magyar kulturális kapcsolatok is egyre élénkebbé váltak, 1880-as évektől kereskedelmi forgalom is bonyolódott a két ország között. Ahogy a Lido infrastruktúrája kezdett kiépülni és megindult a sziget reklámja, a magyarok is kezdtek feltűnni a sok más nemzet között. A korabeli újságok hasábjai, az archív képek árulkodnak róla, hogy nem is akármilyen számban.

Számos írásban jelennek meg magyar nevek, melyek az épp ott tartózkodó vendégekről szólnak. Az Excelsior Hotel épületének mellvédéjén ”Konyha az emeleten” feliratot olvashatunk vagy a Lido első villamosának hirdetőtábláján a „Hunyadi János” nevet ismerhetjük fel. Több képeslapon hirdetik magukat a panziók „Magyar ház”-ként. A Hotel Hungaria étlapja magyarul hirdette kínálatát, s magyar konyhával is kecsegtetett. Mai napig a Hungária mögötti utcában áll a Villa Pannonia, mely egykoron a Hungária vendégei személyzetének adott szállást, s feltételezhetően első tulajdonosa is magyar származású volt.


Hotel Hungária homlokzata - fotó: Zsoldos Anna

 

A legértékesebb forrást Ady Endre hagyta hátra a szállodáról. Ady életében négyszer járt Velencében, s 1906 szeptemberében Lédával a Lidón időzött. S ekkor részt is vettek a szálloda ünnepélyes megnyitásán. Velencei élményeit a Budapesti Napló 1906-os őszi számaiban közli.

„A derék Fabricio, a Hungária-hotel gazdája, nagy ünnepet rendezett. A Lidó magyar hoteljének avatóünnepét. Elmélázott egy kicsit az ünnepen s a pezsgőnél, mely francia és jó volt, megkérdezte diszkréten tőlem, amit már megkérdezni okvetlenül régen készült: - Ugy-e hogy szamárság volt Hungáriának keresztelni ezt a hotelt? - Ha a magyar vendégekre számít, akkor bizony, bocsánat, szamárság volt. Még jobban elmélázott az én Fabricióm. Nagyon sokára és csendesen mondogatta: - Különös emberek, hajh be különös emberek a magyarok. Csak úgy lehet kedvükben járni, ha nem jár kedvükben az ember. Nem akartam megmondani Fabriciónak, hogy klasszikust mondott. Mintha csakugyan ilyen különös természetünk volna nekünk.”

„Bizonyos, hogy itt vannak és sokan vannak. És félnek egymástól. Íme a Lidón csináltak nekik egy pompás szállodát. Még a kávés kanalakon is ott a magyar címer a Hungária-hotelben. Magyar színek, magyar freskók, magyar címer mindennemű. Még tulipán is, ha kell. Aki ezt a szállodát építette, mégis ettől fog koldulni. Kicsinyes, provinciális természetű az idegenjáró magyar. De szorgosan titkolja. És azért is kerüli a fajtáját. Az angol összebúvó. Az angol hálás, ha a kedvéért angoloskodnak. A magyar megretten s ezerszer szívesebben megy Angleterre-be, Itáliába, Germániába, mint Hungáriába. Hogy azután az egészen internacionális helyen - egészen elszigetelje magát. Így cselekszik.”


A homlokzat részlete - fotó: Zsoldos Anna

 

Az épület a mai napig áll, szállodaként működik. Habár vendégköre lecserélődött, ahogy egész belső enteriőrje. Falairól eltűntek a díszes századfordulós freskók, melyekről már csak archív felvételek mesélnek. A szálloda fénye és csillagai megkoptak, ennek ellenére mai napig lehet hallani magyar szót az épület falai között.

Zsoldos Anna

 

vélemény írásához jelentkezzen be »