építészet : környezet : innováció

Merészség és hagyomány

Kápolnának épült, majd zsinagóga lett, de volt már buszszerelő-műhely és lovagi étterem is. Most remélhetőleg utolsó átváltozásán esett át a Sugár Péter DLA és Varga Piroska tervei alapján nemrég elkészült balatonfüredi új kulturális és közösségi központ, a Zsidó Kiválóságok Háza. Bán Dávid írása.

Balatonfüred nem csak a Balaton-partból áll. Ezt azért már sokan tudják, hiszen a vízpart és a főút közötti széles sávban számos, egész évben nyitva tartó intézmény működik – gondolhatunk a wellness szállodákra vagy a szépen felújított, hangulatos utcácskákra, ahol hűvösebb időben is betérhetünk egy kávéra, vagy akár a teraszokon pokrócba burkolózva is élvezhetjük az őszi-téli Balatont. A vasútvonaltól északra elterülő, számos szép kúriát, több templomot is rejtegető, Ófalunak nevezett városrész azonban még nem igazán került fel az idelátogatók térképére.

 

Felújítás előtti állapot - fotó: Varga Piroska

 

Néhány percnyi sétára a központtól, a Bajcsy-Zsilinszky utcában bújik meg az egykori Szent Margit-templom hosszú küzdelem után mára szépen megújult épülete, amelynek hányatott története feltételezhetően a 13. századig nyúlik vissza. Az első írásos emlékek ugyanis már 1267-ben említést tesznek a füredi capella Sancte Margerethéről, de a régészeti kutatások szerint a kápolna építését már korábban befejezhették. A templom több évszázados működésének számos írott nyoma van, azonban 1550-ben a plébánia betöltetlen maradt, és a ház funkcióját vesztve árválkodott, majd vált romossá a török hódoltság idején. 1710-ben a reformátusok vették birtokukba az épületet, amelyet először náddal fedtek be, majd 1725-26-ban, a szentély elbontásával, valamint a középkori építmény romjainak, köveinek a felhasználásával megépült a csehsüveg boltozatú, jelenleg is álló korabarokk templom.

 

A balatonfüredi zsinagóga - Építész: Sugár Péter DLA, fotó: Martinovics Tibor

 

A 18–19. században a város református lakossága olyannyira megnövekedett, hogy kinőtte ezt a teret, a gyülekezet új templom építését határozta el, amit 1830-ban szenteltek fel. A korabeli Szent Margit-templom épülete így újabb pár évtizedig, ha nem is gazdátlanul, de ismét üresen állt. A református gyülekezet végül 1855-ben úgy döntött, hogy a számukra már csak terhet jelentő ingatlant eladja az izraelita hitközségnek, így az 1944-ig zsinagógaként működött. A vészkorszakban elhurcolt zsidók közül csak igen kevesen térhettek vissza Füredre, akik számára az épület mérete már nagy volt, fenntartása problémát okozott, ezért azt a hajógyárnak adták el. A szocializmus évtizedeiben buszgarázs és -szerelőműhely működött a templomtérben, amelyhez a padlózatot lebetonozták és abba szerelőaknát süllyesztettek. Nem meglepő tehát, hogy a rendszerváltást igencsak leromlott állapotban érte meg az épület, amelyet ekkorra már megfosztottak minden díszítéstől és vallási attribútumtól, s állagának nem tett jót az 1990-es évektől benne működő lovagi étterem sem. Ekkor a déli homlokzatra egy kitüremkedő bejárat, a keleti oldalra pedig egy kisebb nyaktaggal odacsatolt melléképület került, benne konyhaüzemmel. Az étterem bezárásával, utolsó felvonásként egy kifőzde vette birtokba az ingatlant, ekkor a templomtér már csak raktárként üzemelt, falai végképp elkoszolódtak. Mire az önkormányzat végül megvásárolta a korabeli egyházi épületet, addigra mindenképpen megérett a felújításra, funkciójának újragondolására.


A balatonfüredi zsinagóga - Építész: Sugár Péter DLA, fotó: Martinovics Tibor

 

A műemléki jelentőségű épületben már 1983-ban végeztek régészeti felmérést, amelynek eredményeként középkori és gótikus alapokat, alapfalat feltételeztek. A mostani átalakítást ismét egy műemléki vizsgálat előzte meg, amely már óvatosabban kezelte az épület alapjaira vonatkozó korábbi feltételezéseket, ugyanis az alapvető alaprajzon, tömegen és boltozatokon kívül kevés megmaradt elemnek állapítható meg az eredetisége.


A balatonfüredi zsinagóga - Építész: Sugár Péter DLA, fotó: Martinovics Tibor

 

Az Dr. Bóka István polgármester és az önkormányzat elképzelése szerint a korabeli templom és zsinagóga egy hiánypótló közösségi térként újult meg. Hiszen ebben a parttól és a turistaútvonalaktól távolabb eső övezetben nincs olyan térség, amely kulturális rendezvényeknek adhatna otthont, ahol a környékbeliek a hidegebb hónapokban is összegyűlhetnek, esetleg egy kávé melletti beszélgetésre leülhetnek. Ugyan a közelben kisebb könyvtár is működik, de annak szűkös terében nincs mód rendezvényeket megtartani. Éppen ezért a Norvég Alap - Kulturális és természeti örökség megőrzése és megújítása Városi épített örökség megőrzése című pályázatára benyújtott örökségvédelmi pályázat egy komplex kulturális térség kialakítását tervezte Sugár Péter DLA és Kara László építészeti elképzelései és Dr. Olti Ferenc ötlete alapján. A sikeres pályázat az alap kormányzati befagyasztása miatt akkor megrekedt, majd 2016-ban újra elindult, s az ekkor már az elnyert támogatásból valósult meg a projekt, amelynek építészeti kiviteli terveit és belső arculatát Sugár Péter vezetése mellett immár Varga Piroska és munkatársai készítették. Az 1726-ban épült templom, majd zsinagóga épületének a műemléki ajánlásokat figyelembe vevő felújítása egy visszafogott, egybefüggő térrel számol, amely mellé a kiszolgáló épület elbontásával, de annak tömegét megtartva kortárs szárny épül.

 

A balatonfüredi zsinagóga - Építész: Sugár Péter DLA, fotó: Martinovics Tibor

 

A koncepció két fontos alappillére egyrészt, hogy a két épített tér, a régi és az új, határozottan elváljon és jól megkülönböztethető legyen egymástól, másrészt a különböző közösségi és kulturális funkciók megfelelő flexibilis tereket kapjanak. A könyvtárral közös üzemeltetésbe kerülő épület alkalmas lesz a legkülönbözőbb rendezvények számára, de nagy segítség a könyvtár helyhiányának orvoslásában is: tarthatnak itt akár író-olvasó találkozót, vagy rendkívüli irodalom órát is. Az épület hangulatát nagyban meghatározta a közvetlen környezet és a bensőséges kert, valamint az azt körbekerítő kőfal. Az eredeti elképzelések szerint a kertrendezés a helyi és a bibliai növényvilágra alapozott volna, ez azonban csak részben valósulhatott meg. Az épület körül, valamint a templomtér belsejében jelölés szintjén hagyták meg és emelték ki finoman a középkori alaprajzi vonalakat.

 

A balatonfüredi zsinagóga - Építész: Sugár Péter DLA, fotó: Martinovics Tibor

 

A templomtér korábbi világából, díszítéséből jóformán semmilyen eredeti elem nem maradt fenn, így a tervezők úgy döntöttek, hogy azt a lehető legpuritánabb módon újítják meg. A fehérre meszelt falakat a talajszinten egy zúzott kavicságy követi végig, majd a padlóburkolat a középkori alapfalak maradványainak vonalát rajzolja ki. A tér előadások, kiállítások, különböző események, bemutatók befogadását szolgálja, benne minden bútorelem mobil, igény szerint helyezhető vagy bontható el. Mindössze két állandó elem került ide: egy visszafogott, semleges szekrénysor a tárolásra, vele szemben pedig, a szélfogó mögött az egykori budapesti Garay utcai zsinagógából megmentett tóraszekrényt helyezték el, mintegy szimbolikus emlékként, de azért is, hogy adott esetben a terem szakrális funkciókat is betölthessen. A nyílászárók alapvetően barokkos arány szerint helyezkednek el a terem két oldalfalán, s mivel azok kiképzésére vonatkozóan sok információ nem állt rendelkezésre a tervezők számára, semleges fémkeretezést kaptak.


A balatonfüredi zsinagóga - Építész: Sugár Péter DLA, fotó: Martinovics Tibor

 

A templomtérhez egy üvegezett, ezért a külső látványt nem zavaró nyaktaggal kapcsolódik a kortárs épületszárny, amely anyaghasználatában is karakteresen leválik a korabeli zsinagógától. Az elképzelés szerint az üveg és fémszerkezet dominálta, dobozszerű, szellős épületrészben helyezték el a fogadóteret – recepciót, kiállítási információt, ruhatárat –, s később nyílik majd benne egy kis kávézó a kertbe kilépő kellemes terasszal. Az emeleten rendezték be a Zsidó Kiválóságok Háza elnevezésű interaktív kiállítást, amely Olti Ferenc koncepciója, valamint a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület kutatómunkája és tartalmi fejlesztése nyomán, illetve Topor Gyula és a BioDigit Kft. technikai fejlesztésével jött létre. A pinceszinten pedig részben a kiállításhoz kapcsolódó múzeumpedagógiai helyiséget alakítottak ki, valamint ide telepítették a gépészetet és a mellékhelyiségeket is. Az új szárny markáns külső fémburkolatot kapott, emellett a földszinten a teljes belmagasságot befogó, szürkével finoman keretezett üvegtáblák dominálnak. A belső tér színvilága már nagyobb játékosságot enged meg, mint a templomtérben, így itt a fehér, illetve a szürke különböző árnyalatai mellett a Balatonra is utaló türkiz és a napfényt behozó sárga bukkan fel különféle formákban. A színek mellett a játékosság másik eszköze a Király András tervezte, leginkább a – Dávid-csillagból kiemelt – háromszögformára építő piktogram rendszerének szép végigvezetése a belsőépítészetben és az információs grafikákon.


A balatonfüredi zsinagóga - Építész: Sugár Péter DLA, fotó: Martinovics Tibor


Az új épület jól végiggondolt, részleteiben is szépen kidolgozott párja a klasszikus templomtérnek, amelytől határozottan elválik, tömegében mégis kellőképpen illeszkedik hozzá, így a két elem harmonikus egységet alkot.

 

Bán Dávid

 

1 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »