építészet : környezet : innováció

Moduláris kórházmodell Ecuadorban

Jól rendszerezett, maximálisan funkcionalista elrendezésű, lényegében modulárisan kivitelezhető, meghatározott tipológia alapján könnyen telepíthető kórházszerkezetet dolgozott ki és alkalmaz lassan fél tucat helyszínen a katalán PMMT építész iroda. Bán Dávid írása.

A közelmúlt és a várható közeli jövő hazai kórházépítési gyakorlata a minél nagyobb, leginkább egytömegű tömbök felhúzásából és a különböző funkciók azon belüli, általában szintenkénti elválasztásban gondolkozott és gondolkozik. A csúcskórházak kialakítása, amelyekre számos külföldi példát is találunk, mind hasonló elképzelés szerint, de egyedi megfogalmazások alapján születik meg, noha alapvetően egy olyan funkcionális egységről van szó, amelynek logikája a világ minden kórházépületében hasonlóan kellene hogy működjön. Az utóbbi évtizedek olaszországi kórházfejlesztései el is indultak ebbe az irányba: egy erre szakosodott csapat által jól kidolgozott alapkoncepcióra fűzték fel a különböző városokban létesülő új kórházépületeket, azaz elkészült egy olyan, általános, mindenhol nagyjából hasonló módon alkalmazható alapmodell, amely jól adaptálható az adott területen. Mindez természetesen követi azokat a szigorú előírásokat, amelyeknek a kórházaknak mint funkcionálisan igen összetett tereknek meg kell felelniük.


Kissé barakkszerűre sikeredett. Fotó: BICUBIK

 

A hazai gyakorlatban azonban az elmúlt évtized kórházfejlesztéseinél nem alakult ki egy egységes szemlélet, lényegében minden alkalommal „újra fel kellett találni a spanyol viaszt”, így az adott építészirodán belül kialakított saját elképzelés szerint rendezték el a tereket. Jelenleg is úgy tűnik, hogy a tervezendő budapesti szuperkórházak is mind külön utat járnak majd be a funkcionális kialakításban, noha a folyamaton lényegesen könnyítene – ezzel feltételezhetően időt és pénzt is meg lehetne takarítani –, ha lenne egy általános elképzelés, egyfajta kórháztervezési séma, amelynek a hazai egészségügyi intézményeknek meg kellene felelnie.


A kórház egyik legjobb tere. Fotó: BICUBIK

 

Kissé barakkszerűre, vagy akár ipari hatásúra sikerült az a modell, amit a Maximià Torruella és Patricio Martínez vezette, barcelonai székhelyű PMMT iroda dolgozott ki és adta neki a „Fluid Hospital”, azaz képlékeny, vagy akár gördülékeny kórház elnevezést. A kidolgozott tipológia alapján alig egy év tervezés és kivitelezés után adták át az első ilyen egységet, az ecuadori Hospital General de Machalát. A 23.800 négyzetméteres összterületű, moduláris és ezáltal igény szerint könnyedén továbbfejlesztendő kórházépület egy nagyjából 300.000 lakosú régió ellátását tudja biztosítani. A modell kifejlesztését egy komplex elemzés előzte meg, amely megvizsgálta a különböző igényű egészségügyi terek egymással való funkcionális kapcsolatát, felállított egy standardizált és könnyen adaptálható méret- és paraméterrendszert, majd ezt alkalmazva épült meg az első mintakórház Ecuadorban. A tervezők szerint az összes szolgáltatást egységben kezelő séma könnyen átültethető a további megrendelésekre is, amivel lényegében bárhol gyorsan és hatékonyan telepíthető újabb kórházépület.


A tervezés hibája, hogy a betegek az egyes szárnyakban nem valami zöldre vagy virágos kertre néznek, hanem a többi, párhuzamos pavilonra. Fotó: BICUBIK

 

Az épület képlékenységét a moduláris kialakítása mellett a jól végiggondolt közlekedő rendszere adja. A különböző, a központi szárnnyal megfelelő kapcsolatban álló, de határozottan elválasztható egység között jól megtervezett útvonalrendszereket alakítottak ki. Funkcionálisan jól végiggondolt a lentről fölfelé és a kintről befelé, a mélyebb és magasabb szintekre haladás: a nagyobb nyilvános terektől, a szellős fogadótértől kezdve a járóbeteg ellátáson keresztül a nagyobb nyugalmat kívánó műtéti és rehabilitációs részlegig. Mindehhez elkülönített bejárati rendszereket és útvonalakat is kijelöltek, így a rendelésre jövők, a sürgős esetek és az elhunytak elszállításának irányai jól elválnak egymástól.


Ezzel a szerkezettel, lévén funkcionális és tulajdonképp bárhol alkalmazható, a tervezéskor költséget lehetne megspórolni. Fotó: BICUBIK

 

A moduláris rendszer alapvetően több, lényegében hasonló, közepes méretű, egybefűzött pavilonszerű egységből áll – van némi hasonlóság az itthon is alkalmazott és mára elavult 19. század végi kórházmodellel –, amelyek a központi részből kiinduló, szabályosan párhuzamosan egymás mellé telepített nyúlványokat képeznek, melyek kisebb belső udvarokat fognak közre. A kissé barakkszerűen egymáshoz fűzött, közös folyosókról elérhető épületek nem nagyok, emberi léptékűek, és kifejezetten ügyeltek a megfelelő benapozásra. Ugyanakkor hiányzik a szárnyak közötti megfelelő vizuális élmény, hiszen a modulok szorosan állnak egymással párhuzamosan, így az ablakból nem a gyógyulást is meggyorsító természetes környezetet, hanem hasonló épített tömböket láthatunk. A szintén igen világos közlekedőrendszereket úgy vezették el az épületegységek között, hogy míg hatalmas, befelé forduló ablakaikkal a fényt jól befogadják, a külső, kíváncsiskodó pillantások elől elzártak legyenek. Épp ezért az egész kórházstruktúra kívülről zártnak, ridegnek, valamelyest iparinak is hat.


A képlékeny kórház tervei.

 

A valamivel több mint 60 millió euróból megvalósult mintaprojekt az építtetők szerint sikeresen működik, s nem sokkal később két, szintén ugyanezen a tipológián alapuló kórházat is átadtak, egyet Bolíviában, egy másikat szintén Ecuadorban. Újabb három, hasonló épület pedig most áll tervezés és kivitelezés alatt Bolíviában és Angolában, hogy minél több helyen sikerüljön gyorsan felhúzható és hatékonyan üzemelő minőségi egészségügyi ellátást biztosító kórházakat építeni.

Bán Dávid

vélemény írásához jelentkezzen be »