Hudec László: „Magamat széjjel nem vághatom”

Fotókiállítással és emlékkonferenciával zárult a Hudec László Emlékév a MÉSZ székházban. Nicky Almasy fotóművész Hudec László Magyarország sanghaji büszkesége című, gyönyörű képekből rendezett kiállítását Dr. Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsa elnöke nyitotta meg. A konferencia a Sanghajban alkotó magyar építész zsenijét próbálta megközelíteni különböző aspektusokból. 

Juraj Herman, a Szlovák Építőművészek Szövetségének elnöke arról beszélt, hogy Hudec László múlt és jelen összeköttetését biztosítja számunkra. Az építész karrierjét a messzi Sanghajban befutó művész szerinte tulajdonképpen zenész volt, tudása valódi virtuózzá, sőt, komponistává tette a szakmában. Amit megtanult édesapjától Besztercebányán, nagyon jól kamatoztatta pályája során. Szakmáját a távoli Kínában olyan szintre fejlesztette, hogy méltán váltott ki érdeklődést szerte a világon. Az elnök szerint Hudec története pozitív példa Szlovákia számára arra, hogyan lehet Magyarország és Szlovákia kapcsolatait erősíteni.


 

Lomnici Zoltán bíró, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke a művészetek sokféle szerepét emelte ki, azon belül is az építőművészekét. Ha megfigyeljük a szlovák és magyar nép történetét, sokan voltak olyanok, akik a két nép elválasztásában munkálkodtak, Hudec viszont azok közé tartozik, akik a hidat építették. Lomnici Hudec származását firtató, szinte már legendássá vált válaszát idézte: „A Szent István-i Magyarországon nem kérdezték tőlem, magyar vagyok vagy tót, édesapám magyar, édesanyám szlovák, magamat széjjel nem vághatom.”

Hudec László csaknem száz épület megtervezésében játszott szerepet, Sanghajban a régi városrész arculatának kidolgozásában munkálkodott leginkább. 1911-től a budapesti Műegyetemen tanult, aminek egész életműve szempontjából kiemelkedő jelentősége volt. Ha Hudec az első világháború után 1918-ban nem jut el Sanghajba, ez az életmű nem így alakul. Leghíresebb épülete a Park Hotel, ami a maga korában 22 emeletével kiemelkedő épület volt minden szempontból, mára, amikor a Sanghaj Tower is csak a világ második legnagyobb épülete, az arányok megváltoztak, a Park Hotel eltörpül az új felhőkarcolók mellett, de még mindig a város szerves része. 1942-ben Hudec Sanghaj tiszteletbeli konzula lett, és nemcsak a kínai-magyar kapcsolatokat erősítette, de a zsidó bujkáló honfitásaink közül sokaknak útlevelet szerezett, tehát embermentő tevékenységet is végzett.


 

Besztercebányától Berkeley-ig

Csejdy Júlia PHD, a Hudec-életmű kurátora a két, párhuzamos családi archívumról beszélt, az amerikairól és a budapestiről.

Hudec rendszeresen küldte a fotókat, dokumentációkat elkészült épületeiről édesapjának haláláig, majd testvéreinek, elsősorban húgának, Jolánnak. (Csejdy Júlia dédszülei.) Halála után nem halványult el emlékezete a családban, de az 50-es 60-as években nem lehetett találkozni a család amerikai részével. A hagyaték feldolgozására jött létre a Hudec Alapítvány Szlovákiában 2012-ben (Centrum Architekta LE Hudec), az életmű feldolgozására pedig Kínában, Szlovákiában és Magyarországon is számos kiadvány megjelent. Hudec nagyon fiatalon, szinte gyerekként kezdett dolgozni. Így vall erről: 13 éves voltam, mikor apám a kőbányába küldött, hogy követ rendeljek és a szerződést megkössem. Ha ezzel bízott meg, biztos alkalmasnak gondolt a feladatra. (Apja, Hugyecz György elismert építész volt Besztercebányán.) 1911-ben azért iratkozott be a műegyetemre, hogy a családi vállalkozást átvegye, noha késztetése ekkor még az evangélikus lelkészi pálya irányába vitte volna, anyai ősei hatására. Lelkesedett az itáliai reneszánszért és elutasította Lechner Ödön és követői, például Komor Marcell munkásságát. Egyetemi évei során tanulmányutakat tett Németországba és Olaszországba, de hallgatóként készített terveiből nem sok maradt meg. Az egyetem után besorozták, de hadnagyi kinevezése ellenére, rendes művészhez illően rühellte a katonaságot. Erről így vallott: „ami itt megy, nem emberi, hanem állati dolog. Inkább fát vágnék, mint katonáskodnék.” A háború utolsó évében gyakorlatilag a halál elől menekült Sanghajba 1918-ban. Édesapja ’20-ban meghalt, hamarosan édesanyja is, utána ő vált a családfővé. A két háború között gyakran szakmai utakat tett, ilyenkor nem mulasztotta el a családot meglátogatni. Gizella Mayer volt a felesége, aki fontos társadalmi kapcsolatokat hozott neki, három gyermekük született. „Evangélikus létemre a katolikus egyház fő építője vagyok” — vallott vallás és építészet furcsa kapcsolatáról életében.


 

„Nem a kis viszonyok közt, hanem kint a szabad világban”

Hudec a 40-es években Jánossy Györgynek szerette volna átadni az irodáját. „A te helyed nem a kis viszonyok, a szűk országok határai között van, hanem kint a szabad világban. És amúgy sincs elég magyar, aki vinné a magyarok hírét a világban.” – bocsátotta tanítványát útjára, majd hozzátette azt is: „Majd mosolyogni fogsz a budapesti építészek tervein az újjáépítéssel kapcsolatban.” Jánossy György mégis visszatért Magyarországra és jelentős épületeket alkotott, egyetemi tanárként több generációra lehetett hatással, bár a kor megakadályozta, hogy tehetsége méltó módon kibontakozzék. Hudec és felesége ’48 júliusában Genovába, majd Amerikába indultak, végül Berkeley-ben telepedtek le. Itt is még dolgozott Hudec egy építészirodában, de már csak konzulensként. 1960-ra tervezte a hazalátogatását, de 1958-ban váratlanul szívrohamban meghalt. „Minden marha tud újat rajzolni, de jót csak kevés.” — ez volt egyik híres jelmondata.


Apja fia

Istenes József építész Szlovákiából a szlovákiai gyökerekről, Hudec gyerekkoráról beszélt, a Hudec és édesapja közti kapcsolat kivételes jelentőségű volt mindkettejük számára. Apja ideálja és legfőbb motivációja volt. A család a Felvidék szlovák molnár generációit vonultatja fel, melyek mintegy háromszáz évig Zólyom és Árva vármegyében működtek erős kapcsolattal a helyi adminisztrációval, a kereskedő családokkal és az egyházzal is. Kapcsolatendszerük Kassától Pozsonyig az egész Felvidéket behálózta. Az apa munkájának nagy jelentősége volt a századfordulós Besztercebányán, ahol a városi hivatal számára dolgozott. Istenes József felteszi a kérdés, miért lett Hudec magyarrá, ha (legalábbis apja részéről) szlovák családba született? És meg is válaszolja: a besztercebányai kulturális értékek miatt. De a két kultúra identitásában és neveltetésében is nagyon jól megfért egymással.


 

Hudec a gimnáziumban még fontolgatta az evangélikus lelkészi hivatást, de az iskolai szünidők alkalmával apjától elsajátította a kőműves és az ács mesterséget. A Műegyetemen Schulek Frigyes, Hauszmann Alajos, Petz Samu, Lechner Jenő voltak a tanárai. Diplomamunkája a Városi Vigadó és Szálloda volt, de később a Park Szálló és a Grand Színház esetében Sanghajban ugyanezt a témát dolgozza fel. Szlovákiában, ahová egész életében visszavágyott, egyetlen megvalósult épülete a Szűz Mária Magyarok Nagyasszonya kápolna Felvidéken, mely arról tanúskodik, a Koós Károly-i hagyományt miként sajátította el. Hudec egész életében visszavágyott Besztercebányára.

A sanghaji ingatlanéhség

Marótzy Katalin PHD építész szerint 15 évvel ezelőtt a Hudec életmű gyakorlatilag ismeretlen volt. Amikor Hudec megérkezett Sanghajba, gyorsan el tudott helyezkedni egy építészirodában, feladata a tervezéstől a rajzolók irányításáig terjedt. Elképesztő ingatlanéhség volt ebben az időszakban a városban, előfordult, hogy az irodának egyszere 40 építkezése zajlott egyetlen időszakban, de Hudecet képességei hamar arra predesztinálták, hogy önálló vállalkozóként lépjen színre. Ezt a korszakot fémjelzi az art deco stílusban épület Country Hospital, egy gyermektelen férfi által megrendelt épület. A férfi úgy döntött, hogy kórházat terveztet a város számára, de az volt a megkötése, hogy nem derülhet ki soha a megrendelő kiléte. Ha kiderül, az építész azonnal elveszti a megbízást. A kórházat a történeti formák redukált használata és erős itáliai befolyás jellemzi, az épület hamar nemzetközi elismerést hozott neves nemzetközi publikációval. A sikerben a kórház központi légkondicionálása is szerepet játszott.


 

Hudec ekkoriban különböző körök igényeit elégítette ki. Az ingatlanéhség banképületek és lakóépületek révén jelentketett. A Columbia Circle esetében rendkívüli stílus-sokféleség figyelhető meg. A Chiao Tung egyetem 1931-33-ban épült, a Park Hotel 1929 és ’34 között, és még mindig meghatározó a város karakterét nézve. A kommunizmus sötét évei alatt is jellemzően itt fotózkodtak a sanghajiak, mielőtt menniük kellett a városból. A lóversenypálya mellé került épületre a historizáláson túl az expresszív téglaépítészet jellemző, vagy közelíthetjük az art decóhoz, bár manapság nagyon divatos mindent ahhoz közelíteni. A 30-as évektől tűnik fel Hudec építészetében a modernizmus. Erre első példa a Zöld Ház (Green House), mely a budai Molnár-Fischer villákkal párhuzamba állítható épület. Hudec modernizmusa kevésbé redukáló jellegű, ennél az épületnél a Bauhaus féle alaprajzképzést ne is keressük. Ezzel kapcsolatban így nyilatkozott: „Új formákat csak új anyagok szülhetnek, de egy lakóház lakóház marad mindig.”


 

Hudec üres zsebbel érkezett Sanghajba és nagyon hamar iszonyatosan sikeres vállalkozása lett. Felvetődik hát a kérdés, mi a titka és az építészetének és tevékenységének mi a kapcsolata a hazai építészettel. Amit otthonról hozott, édesapjától, az a praktikum tekintetében meghatározó. Abban, hogy mennyire könnyedén tudta a stílusokat váltogatni és milyen sokrétű igényt tudott kiszolgálni, a műegyetemet és kiváló professzorait kell okként keresnünk. A műegyetem ekkoriban a historizmus bástyája volt, az összes professzor a történeti stílusok tárházából merített. Nagyon dívott a századelőn a stíluskeverő historizmus is, melynek legnagyobb mestere Hauszmann Alajos, ez a stílusirányzat a második világháború végéig a megrendelésekben is hasít. A műegyetemi tervezésoktatás is a történeti stílusok mentén zajlott, ezért tudta Hudec bármilyen megrendelő igényét könnyedén kielégíti.


 

Krcho János építész Szlovákiából Hudec korabeli felvidéki építészetet mutatta be. A két háború közti viszonyokat elemezve elmondta, a leghaladóbb egyetemes építészeti törekvések Dusan Jurkovic nevéhez fűződtek, akit a cseh építészet Koós Károlyának is nevezhetjük, ő, elhagyva az Arts and Crafts formákat, a lomnici csúcsra vezető drótkötélpályát tervezte, melyet 42-ben üzemeltek be. Jelentős alkotások még a korból Bohuslav Fuchs trencsénfürdői Zöld béka termálfürdőjének organikus terve vagy a tátralomnici üdülő. A korszak építészetéről beszélve fontos megemlíteni Emil Bellus házait, a nemzeti park épületét, a trencsénteplici oszlopsoros hidat, a szlovák evezősök klubját, az önműködő malmot és a nemzeti szalont. Ladislav Skrivánek cseh építész pedig neoreneszánsz formákkal kísérletezett a két háború között.

K-európai építészet a két világháború között

A két világháború közti építészeten még van mit kutatni. Peter Behrens német modernista építész zsolnai Új Zsinagógája is a kor és a hely fontos épületei közé tartozik: markáns monumentális tömeg, mely városi tereket hoz létre. Vladimir Karfík cseh modernista építész is hatott a két világháború közti építészetre, ő tervezte a híres Bata cipőáruházat. Fridrich Weinwurm és Vécsei Ignácz pozsonyi építészek szociális lakásépítésekkel is foglalkoztak a banképületek mellett. Klement Silinger szlovák építész a Kereskedelmi Akadémia nyitrai épületét (1922) és a pozsonyi orvosi kar anatómiai intézetét jegyzi (1924), nála is letisztult építészeti formavilág jelentkezik, pozsonyi kereskedőháza 1928-ból jó példája ennek. Oelsläger-Őry Lajos kassai tűzoltólaktanyája, Kozma Lajos neológ zsinagógája is fontos kordokumentumok. Besztercebányán Eduárd Peierberger lakóházakat tervezett, formailag túlhaladott, nem annyira korszerű épületei a kor építészetéről szóló összefoglalókban nem is nagyon szerepelnek. Eduard Bednárik zsolnai építész alkotásai viszont mindenképpen a korszak stílustörténeti lenyomatai közé tartoznak.

A cikkben említett idézetek nem szó szerintiek.

Kozár Alexandra