építészet : környezet : innováció

Óvd a Földet! — Felhívás

A Föld lehetőségeinek végére értünk. Kénytelenek leszünk mindent újragondolni. Óvd a Földet — ehhez keresünk most gondolatokat, megjegyzéseket, kommentárokat. 

Ma van a Környezetvédelem Világnapja. Szuper! Idén negyvenöt éve, hogy ünnepeljük. Minek is? Olaszországban, most június első napjaiban nulla körüli hőmérséklet uralkodik egyes vidékeken, Stokholmban beütött a tavalyihoz hasonló trópusi nyár, India északi részén több mint kétszázmillió ember szenved napok óta az (nem elírás!) ötvenfokos melegtől, az ENSZ főtitkára szerint korunk legnagyobb kihívása a klímakrízis, a magyar Parlament Környezetvédelmi Bizottsága pedig leszavazta az ellenzéki javaslatot, hogy a kormány klíma vészhelyzetet jelentsen be. Novemberben még húsz fok volt Magyarországon, most május végén tíz körül.

Érthető, hogy építészek sokasága nyúl lelkiismeretfurdalással az egérhez, nézi a tervezőprogramon futó beépítendő anyagokkal kapcsolatos tömeg és összeg adatokat. Az RIBA kiáltványban fordul a brit és nemzetközi építésztársadalomhoz, hogy a maga hatáskörén belül tegyen hathatós lépéseket a klímaválság enyhítése érdekében. Igaz, a jajkiáltó üzenetet olyan cinikus diktátorokat kiszolgáló és egyenként is kisebb környezeti katasztrófának számító presztízsépületeket tervező sztárirodák írták alá, mint a Foster + Partners, a Zaha Hadid Architests, a Rogers Stirk Harbour + Partners, et cetera.

“Amit nem tudsz megakadályozni, állj az élére” — szólt a szintén brit hadvezér-politikus, Churchill pragmatikus bölcsessége, s úgy tűnik, a brit építészeti piac legnagyobbjai vannak annyira politikusak, hogy kövessék a mondást. Ma azonban már annál is nagyobb a baj, hogy egymásra mutogassunk. Ki méltó és ki nem, az aggasztó helyzet kapcsán fölemelni a szavát. Mindenki kell és mindenki számít.

Ma az ENSZ 45. Környezetvédelmi Világnapján az Építészfórum felhívást tesz az építész szakma felé: Óvjuk a Földet! Kezdjünk el közösen gondolkozni azon: mi hasznos, mi etikus, mi nélkülözhetetlen a kortárs építészeten belül annak érdekében, hogy földi létfeltételeink ne romoljanak tovább az építés következtében — és főleg ne végletesen. Hogy maradjon esély az emberiségnek kézben tartania sorsának fonalát.

Talán nem kell mondani, az építészeken hihetetlenül sok múlik. Ők döntenek egy csomó kérdésben és ők azok, akik szakmai-szellemi partnerségben állnak a beruházóval, megrendelővel, kivitelezővel. Ők adják, vagy nem adják meg egy épület szellemét, s nem mindegy ma már, hogy ez a szellem esztétikai szempontú értékből képződik, vagy a ma már elengedhetetlen környezettudatos és etikus hozzáállásból. Vagy pusztán a profitot ígérő excel logikájából. Ne higyjük, hogy a tervező a szolgáltató ágazat egyik végső szereplője csupán, akinek ha megmondják, mit kell terveznie, mint a rohamra küldött katona, parancsot teljesít. Szabad és kell önállóan gondolkoznia, szabad és kell a megváltozó körülményekre adandó adekvát válaszok mellett kiállnia. Ha ez nem történik meg, ha nem válnak tömegessé a fenntartható építészet nélkülözhetetlen anyagai, technikái, akkor a földi létezés terei végképp teljesen beszűkülnek.

Pár hete ezeken az építész szakmának fenntartott oldalakon megelent egy ellentmondásos című írás: Építészek, ne építsetek! Rengeteg építész osztotta meg, s a hozzájuk fűzött kommentek között sokakban szólalt meg a lelkiismeret, a felelősségérzet, az aggodalom. Fokról fokra másként gondolkozunk arról a tevékenységről, amiről évezredeken keresztül a legmagasabb szintű emberi képesség, a teremtő fantázia, az alkotóerő ünnepi megmutatkozása jutott eszünkbe. Most mindez a visszájára fordul. A Föld lehetőségeinek végére értünk. Kénytelenek leszünk mindent újragondolni. Óvd a Földet — ehhez keresünk most gondolatokat, megjegyzéseket, kommentárokat. Hiszünk, voltaképp mit is tehetnénk mást, az ember adaptációs képességében, hogy ha tényleg nagy a baj, alkalmas rá, hogy változtasson. Ehhez a változtatáshoz van szükség arra a speciális gondolkozás- és látásmódra, ami az építészek sajátja. Aminek útját csak a módszeres tervezői gondolkozás képes bejárni, hogy végül eredményre jussunk.

Mit tegyünk? Mire figyeljünk? Miféle tevékenységet fogjunk vissza? Milyen szakmai problémák nehezítik a gyors változtatást? Ilyesféle kérdésekre szeretnénk válaszokat kapni. S ahhoz, hogy ez a gondolkozás, ami paradox csapda egy teremtő építész számára, valamiféle irányt vehessen, hadd álljon itt néhány ma talán érvényes gondolat, amely tanácsok formájában írná körül azt az életformát, amelyet élnünk kellene ahhoz, hogy esélyünk maradjon a klímaválság túlélésére.

Szerkesztőségünknek nincsenek biztos állításai, sem tudása, hogy kijelentő módban fogalmazhassunk egy átalakuló folyamat tudósok által is szondázott, elemzett jelenségeiről. Kérdéseink vannak csupán. Meg aggodalmunk. Felelősségérzetünk. Hogy a magunk eszközével, a média adottságaival kezdeményezzünk közös beszélgetést az építészek társadalmán belül. És kívül.

Óvd a Földet! Az ehhez kapcsolódó írásokat várjuk a szerkesztőségben.

 

Építészfórum 

1 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »