építészet : környezet : innováció

Téglaköltészet Budapesten II.

Míg sétánk első része két art deco lakóházat és egy fürdőépületet érintett, addig jelen cikk keretein belül eszményibb magaslatokra törünk, és utunkat két eltérő szellemben és korban épült iskola, valamint a neogótikus templomi téglaépítészet két fővárosi remekműve felé vesszük. Vizy Márton írása.

Gróf Széchenyi István Kereskedelmi Szakközépiskola

A nagynevű Lajta Béla egy másik, a közelben felhúzott korszakalkotó épületéről, a Rákóczi út 18. alatt található bank- és bérházról hosszasan értekeztünk a cikk első felvonásában, és ami ott elhangzott, az az 1909-tól 1913-ig épült Gróf Széchenyi István Kereskedelmi Szakközépiskolára is érvényes: az I. világháború előtt uralkodó korstílus, a szecesszió jegyében fogant, mégis egy másfél évtizeddel később szárnyra kapó építészeti irányzat, az art deco szellemisége hatja át - mind a népi iparművészet hagyományait piedesztálra emelő díszítése, mind vakmerően modern tömegformálása tekintetében.

A köznyelvben csak Vas utcai iskolaként élő négyemeletes épület Bárczy István akkori budapesti polgármester iskolaépítési programjának legdrágább projektje volt, a néhány év leforgása alatt megvalósult 36 épületből ez a legkarakteresebb, legelőremutatóbb darab, amit még ma, több mint 105 év távlatából is eredeti állapotában csodálhatunk meg.

Sok remekművet csak úgy tudunk teljes minőségében értékelni, ha időt adunk magunknak feltérképezni az alkotás mélyebb rétegeit is, és nem elégszünk meg a kezdeti benyomás súlytalan kinyilatkoztatásaival. Így van ez Lajta épületével is. Sötét, vastömb-szerű homlokzata első nézésre talán barátságtalannak tűnhet a szűk hetedik kerületi utcában, ám plasztikus, kereskedelmi motívumokat (mozdony, repülőgép, postagalamb) népies köntösbe bújtató kőtömb-díszei, pillérekkel és pilaszterekkel megoldott függőleges tagolása, és az épület két szélén, annak építési síkjához képest előreugró (fényes lépcsőházakat rejtő) rizalittömbjei együttesen oldják fel esztétikai előítéleteinket.

A három tömbből álló, hátrahúzott homlokzathoz tartozik még a Lajta által előszeretettel alkalmazott manzárdemelet, Budapest és a Magyar Királyság stilizált címerei a két rizalit belső oldalán, valamint hat darab bagolydísz, melyek a tudást hívatottak szimbolizálni: hetedik társuk az iskolaerőd belsejében, stílszerűen a negyedik emeleti (egyébként felülvilágítós üvegtetővel lefedett) könyvtárral szemben található.


Gróf Széchenyi István Kereskedelmi Szakközépiskola

Gróf Széchenyi István Kereskedelmi Szakközépiskola - fotó: Vizy Márton

 

A mintaszerű iskolaépület baloldali, fémlemez borítású, ólomüveg ablakszemes kapuján átlépve a bensőséges hangulatot árasztó előcsarnokba érkezünk: a plafont parasztasszonyok fejkendőiről vett motívumok borítják, a fényt pedig a Magyar Siemens-Schuckert Művek súlyos lámpatestjei biztosítják. Itt találjuk Pór Bertalan, a Nyolcak művészcsoport meghatározó alakjának mestert és tanítványait ábrázoló mozaikképét: a baloldalon álló tanítvány a tudást magába szívó diák archetipikus attitűdjét jelképezi, míg társának testjátéka kétkedő személyiségről árulkodik. Jobbkéz-irányba található a díszes, felszereltségét és pompáját tekintve egykoron páratlannak számító tornaterem: a falakon végigfutó zöld Zsolnay csempék a magas utcafronti ablakokon beömlő fénynek köszönhetően kapnak élénk árnyalatot, míg a népművészet a mennyezetet keresztbeszelő freskócsíkok képében van jelen.

A mintaszerűség további példái a már használaton kívül helyezett ruhatárak, melyeket a Lajtával a Rákóczi úti bankházon is szorosan együtt dolgozó Kozma Lajos tervezett: a diákok a tanuláshoz elengedhetetlenül szükséges felszerelésükön kívül mást nem vihettek be a termekbe, így óra előtt minden egyéb ingóságukat le kellett adniuk a folyosók udvar felőli oldalát szegélyező kovácsoltvas kalitkákba. Az iskola bravúros belsőépítészeti megoldásaihoz tartoznak még a gyönyörű színekben pompázó, népi motívumokkal gazdagon telefestett ajtók, a csak a tanári kar által használható, páholyszerű lift, és a fizikaterem egy darab, óriási vörösfenyőből kifaragott padsora.

A műemléki védettséget élvező épület felújítása néhány évvel ezelőtt már tervben volt, de mivel nem Bárczy István korát éljük, a főváros végül letett az óriási költségekkel járó renoválásról. Szerencsénkre a Bárczy-féle iskolaépítési program legékesebb gyémántja még kopottas, összefirkált homlokzatú alakjában is ámulatba ejtő látvány, erről pedig mindenki megbizonyosodhat szeptember 15-én, mikor is a világörökség napja keretén belül az iskola valamennyi díszes ajtaját kitárja az érdeklődők előtt.



Gróf Széchenyi István Kereskedelmi Szakközépiskola - fotó: Vizy Márton

Gróf Széchenyi István Kereskedelmi Szakközépiskola - fotó: Vizy Márton

 

Szilágyi Dezső téri református templom

A neogótika Budapesten tipikusan magamutogató műfaj: a pesti látképet uraló Országház épülete fele olyan jól sem mutatna, ha nem a Duna mellé, a városi ember figyelmének középpontjába épült volna, és ugyanez igaz a folyópart átellenes oldalán található, 1895-ös építésű Szilágyi Dezső téri református templomra is. Az 1890-es tervpályázatot az egyre növekvő lélekszámú budai református közösség igényei hívták életre, a Duna nyugati partján ugyanis csak Óbudán a Kálvin-közben és a Budavári evangélikus templomban tartottak református istentiszteleteket.

A 600 fő befogadására alkalmas templomot Pecz Samu, a Nemzeti Levéltár, a Központi Vásárcsarnok, az ELTE Gólyavárának és a Műszaki Egyetem központi könyvtárépületének építésze tervezte, aki korábban másfél éven keresztül dolgozott Schulek Frigyes mellett a Mátyás-templom helyreállításán - nagy valószínűséggel emiatt, illetve stuttgarti tanulmányai révén alakult ki Peczben a neogótika iránti kötődés.

65 méter magas, a templomtesttől különálló, keskeny harangtornyával (mely hét méteres betonalapra épült), valamint barnára, sárgára és zöldre mázolt Zsolnay-cserepekkel fedett tetőzetével a budai panoráma meghatározó épülete, a pesti oldalról nézve pedig a Mátyás-templom formabeli tükörképe, a hegytetőre épült mennyei palota folyóparti ellensúlya. A téglatorony egy kősisakban végződik, melyre a pontot egy szélkakas teszi föl: a kakas szimbolikus tartalommal bír már az ókeresztény idők óta, bűnbánatra hívja a híveket, Krisztus feltámadásának, a sötétség fölötti győzelemnek a jelképe.

Hosszhajós elrendezés helyett ötszögletű alaprajz és gúlaszerű tető jellemzik a templomot, liturgikus terének középpontjában pedig az Úrasztala áll, jól látható pontként magára vonzva a tekinteteket a templom minden sarkából, körüljárhatóságával segítve a lelkész és a hívek közötti közvetlen kapcsolat kialakulását. A keleti tájolású templomot négy darab, karéjos kialakítású mellékhajó rámázza körül, melyeket gótikus támpillérek tagolnak, a templombelsőben található boltozatoknak megfelelően. Pecz dinamikus tömegképzése a zömök templomtestet könnyed ritmikával ruházza fel, szinte zenei élményben részesítve az épületet körülölelő parkban álló bámészkodót.

A Szilágyi Dezső téri református templom 2014 óta történelmi emlékhely, egyrészt mint a budai református közösség bölcsője, másrészt mint Ady és Csinszka házasságkötésének színhelye.


Szilágyi Dezső téri református templom - forrás: Magyar Ferences Könyvtár

Szilágyi Dezső téri református templom - forrás: Gyulai Szilvi

 

Toldy Ferenc Gimnázium

A Ferenc József császár által alapított (eredetileg Budai Császári Királyi Főreáltanoda nevet viselő) Toldy Ferenc Gimnázium épülete 1859 óta ékes dísze a Várhegy keleti lejtőjének: a Donáti utcáról az ősi gesztenyefák lombjai között átszűrődő, két zárterkélynek is helyet adó keleti homlokzatra feltekintve olyan érzése támad az embernek, mintha most lépett volna ki a roxforti gyorsból.

Petschnig János reáliskolai rajztanár érdeme, hogy a kétemeletes, vörös és sárga téglából kirakott iskola neogótikus csúcsai, függőleges vonalai, izgalmas beugrói, faragott kődíszítései, valamint a katonás rendben sorakozó ablakok által légiesen könnyeddé varázsolt homlokzata inkább emlékeztetnek egy középkori lovagvárra, vagy egy gazdag belga város céhházára, mintsem az elnyomó Bach-korszakban született gimnáziumi épületre. Fontos adalék, hogy 1855-ben, mikor a Budai Főreáltanodát alapították, Pest-Budán csupán három középiskola, a Katolikus Egyetemi Főgimnázium, a Piarista és az Evangélikus Gimnázium működött.


Toldy Ferenc Gimnázium - fotó: Vizy Márton

Toldy Ferenc Gimnázium - fotó: Vizy Márton

 

Híres volt több mint 400-nál több növényfajtának is otthont adó botanikus kertjéről, és a közel tízezer kötetet számláló díszes könyvtáráról - előbbi az első világháború során, utóbbi a második világháborús pusztítások révén veszett oda, az épület ugyanis találatot kapott Budapest ostromakor, a tűz terjedését pedig csakis egy módon, az északi szárny egy részének felrobbantásával lehetett megakadályozni. A háború után nem sokkal újra megkezdődött a tanítás a romos épületben, melyet csak az iskola centenáriumára, 1955-ben sikerült teljesen helyreállítani.

Az iskola egyik emblematikus, nagy távolságokból is jól látható eleme, a ‘70-es években balesetvédelmi okokból lebontott huszártorony 2011 óta díszíti újra a közel 160 éves épületet. Másik legendás kincse a Toldy Ferenc utcai főbejáratot ékesítő oroszlános kilincs volt, melyet azonban sokévnyi koptatás után 1986-ban ismeretlen személyek meglovasítottak: pótlásul készített másolata talán már tovább fogja húzni.

Az oroszlános kilincsnek egy másik replikája a 2004-ben befejezett, Földes László, Mórocz Tamás és Pethő László által tervezett tornacsarnok-épület Donáti utcai bejáratán került elhelyezésre, harmonikus rímkapcsolatot teremtve régi és új között. A két részre osztható tornatermen kívül egy orvosi szárnynak, informatikateremnek és rajzteremnek is otthont adó letisztult épületet Földesék Röben-téglával burkolták, homlokzata lőrésszerű ablakokat kapott, tetejére a természetes fény befele áramlásának zöld utat adó üveg felülvilágítókat terveztek, belső tereiben pedig a klinkertéglák hangsúlyos alkalmazásával teremtenek esztétikai köteléket a gimnázium főépületével.


Toldy Ferenc Gimnázium - fotó: Vizy Márton

Toldy Ferenc Gimnázium - forrás: toldygimnazium.hu

 

Rózsafüzér Királynéja templom

Bár tele van jobbnál jobb épületekkel, a Thököly út korántsem örvend akkora népszerűségnek a városfotós, vagy éppen az építészeti kuriózumok iránt érdeklődők körében, mint többi, villamossal és metróval is megközelíthető belvárosi, vagy zárványként egy letűnt kor hangulatát máig megőrző külvárosi társai. Nem tudni, a Thökölynek meddig kell még jobb sorsra érdemes urbanisztikai mostohagyermekként tengetnie a hétköznapokat (a kötöttpályás megoldásról szóló terveket tavaly kaszálták el végleg), az idő vasfoga pedig Budapesten nem éppen arról híres, hogy milyen jól bánik az épületekkel, úgyhogy felfedező célzatú gyalogtúránkat nem sokáig érdemes odázni.

A Thököly út egyik legmegkapóbb épülete a Rózsafüzér Királynéja templom kecsesen a mennyek felé törő klinkertégla-tömbje: a barna gigász mesterséges hegyként tornyosul környezete fölé, messziről hirdetve a kozmikus régiók találkozási pontját. Építése 1912-ben kezdődött meg, felszentelésére azonban már az első világháború árnyékában, 1915-ben került sor. Az észak-német stílushatásokat felmutató épület a Szent Domonkos szerzetesrend csupán pár évvel korábban felhúzott kápolnája helyén áll, tervezője pedig az a Hofhauser Antal, akinek bár neve kevesek számára csenghet ismerősen, de épületeibe lépten-nyomon belebotlik az ember: hozzá fűződik a városligeti műjégpálya régi, favázas épülete, a Krúdy Gyula utca 2. szám alatti, nemrég felújított eklektikus bérháza, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának központi épülete, a Kármelhegyi Boldogasszony templom, a leányfalusi Szent Anna templom, és Békéscsaba monumentális Páduai Szent Antal temploma is.

Az egyhajós, latinkereszt alaprajzú katolikus templom a magyar neogótikus építészet egyik remekműve, mind padjaiban ülve, mind kintről csodálva eltörpül mellette az ember. Hossza 47 méter, két tornya közül a nagyobbik 67 méteres magasságba nyúl, carrarai márványból faragott főoltárát Möller István építész tervezte (legismertebb épülete a zsámbéki romtemplomról mintázott Árpád-házi Szent Margit templom a Lehel téren), főhomlokzatának díszes rózsaablakát (melyet minden oldalról virágos kereszteket ábrázoló téglarombuszok díszítenek) pedig az országos ismertségű üvegfestő- és mozaikművész, a szakmát Róth Miksa műhelyében kitanuló Zsellér Imre készítette. De magától a mestertől is találhatunk szép ablaküvegeket az 1997-es tűzesetben súlyos károkat szenvedett, és csak 2014-ben felújított templom 4000 fő befogadására képes csarnokában sétálva. A templom két szélén két külön tematika szerint követik egymást az ablakok: a hajó egyik oldalán az Ószövetség, másik oldalán az Újszövetség egyes jelenetei elevenednek meg, míg a freskókba foglalt üvegek révén Szent Margit és Szent Domonkos életébe nyerhetünk bepillantást.

Jótanács: a templomból kifelé jövet szegezzük fejünket a díszes ablaküvegekről le, a padló irányába. A padlóburkolat térhatású négyzeteinek absztrakt szimmetriája és optikai minimalizmusa szöges ellentétben áll a templom felsőbb szféráinak hagyományos (figyelmünket az istenire irányító) díszítőművészeti elemeivel, önreflexióra hívó (figyelmünket az emberire, a személyesre irányító) hatása nélkül viszont mégis szegényebben távozna az ember.

Rózsafüzér Királynéja templom

Rózsafüzér Királynéja templom - fotó: Vizy Márton

 

Végszó

A legnagyobb jóindulattal sem mondhatnánk, hogy két részre bontott sétánk során Budapest valamennyi említésre érdemes téglaépületét érintettük: bár nincs belőlük olyan nagyon sok, részletes ismertetésükkel egy vastagabb könyvet meg lehetne tölteni. A cél nem is ez, inkább az volt, hogy felhívjuk a figyelmet civilizációval egyidős építőanyagunk, a sokarcú tégla univerzális, kortól és stílustól független örökérvényűségére.

Vizy Márton

 

vélemény írásához jelentkezzen be »