építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Vészterhes terület - Klauzál tér

Az úgynevezett nagy történelem itteni lecsapódásai, vagy épp az itt sarjadt érdekes sztorik olyan vészterhes területként jelölik ki a Klauzál teret, amely az urbanisztika és a kerttervezés eszközeivel gyógyító rehabilitációért kiált. Bojár Iván András írása. 

Az idei Budapest100 eseménysorozat a város elevenébe talált. Fókuszába Budapest sajátos urbanisztikai tértípusa, a zárt házsorokkal szegélyezett terek álltak: a Bakáts tér, Hunyadi tér, Klauzál tér, Mátyás tér és a többi hasonló. Valóban, önmagában is izgalmas e jellegzetesen európai köztér típus, a Campo de Fiori és a Place dé Vosges történelmi utódja, melyből jónéhány szép példa kerekedett ki minálunk. Mégsem pusztán várostörténeti jelentőségük miatt érdekesek ezek a terek, de sajátos belviláguk, generációkat összekötő életük miatt. Bennük cseppben a tenger módjára az elmúlt száz-százötven év magyar történelme, kultúrtörténete követhető le.


 

Mialatt a Budapest100-zal párhuzamosan külön utcai ünnepet szenteltek a közeli Kazinczy utcában a Madarak és Fák napjának, a Klauzál tér egyedi értékéhez, zöldterületi adottságaihoz kapcsolódó Dob utcai térfal belső udvarának összefüggő zöldterületén zavaros és hiteltelen szakértői anyagokra támaszkodva 25 fa kipusztítását jelezték a felsikitó láncfűrészek. Józan ésszel föl nem fogható, hogy a kőtengeren belül a mindennapjainkban saját bőrünkön átélt globális klímaváltozás mellett ki nevezheti magát kertésznek, aki akárcsak egy bokor részérdekű kiirtásának engedélyezéséhez háttéranyagot biztosít? A nagy fapusztítások korában pedig végképp érthetetlen, hogy a Klauzália facebook csoportban sokezres erős és öntudatos közösséggel rendelkező tér lakossága felé senki nem tartotta fontosnak a fák kivágásának szándékát még időben és megalapozottan kommunikálni. Mert a tér legnagyobb értéke ma - sokkal tisztábban láttatandó történelme mellett - zöld sziget jellege, adottsága. Ez persze bármikor semmivé válhat, ha megfelelő befektetők ismerik föl a tér bármely épületében a holnap luxusszállodáját, s irtják ki fölösleges közlekedési túlterhelésre ítélve a tér fáit, egy mélyparkoló kedvéért. Mindez rémálom, nincs alapja, bár ahogy a szomszédos Nagymező utcában is felbukkant már ez az eszelős ötlet, a hasonló szerkezetű József Nádor téren két évvel ezelőtt zokszó nélkül megtörténhetett, miért is ne történhetne meg itt is, vagy a Ferenc téren, vagy bárhol a dédapáink által bölcsen megalkotott zöld szigetek bármelyikén. A tér ünnepére időzített Dob utcai oldalhoz közeli 25 fa zavaros magyarázatú kiírtása ezt a rémképet sajnos elevenné teszi.

Voltak pokoli idők, amikor a történelem tényleg a maga legsötétebb módján történt meg itt. Már a 18. század közepi első katonai felmérés térképén is látszik: a mai Klauzál tér helyén valamiféle teresedés volt kialakulóban, ám a tényleges városias fejlődés csak a nagy árvíz, 1838 után vette kezdetét. Egyemeletes fogadó épült a 13-as számú telekre, benne sokáig kávéház, majd újabb évtizedekre patika működött. A fogadó talán a téren időről időre kialakuló piaci funkcióhoz kapcsolódhatott. 1890 körüli fotókon jól látszik, hogy a tér pezsgő kereskedelmi helyszín: déli oldalán zsidó kóser húsárukkal, északi felén keresztény árusok áruival. Volt itt Vígszínház méretű színház is az 19. század végén a mai csarnok helyén, de a gyorsan felhúzott épület számos műszaki problémával jöhetett létre, ugyanis két évvel megnyitása után leégett. De járt itt villamos is egykor: a 2-es. Egykocsis kis szerelvény kanyargott a környező utcákban és a téren át 1911 és 1941 között, mintha csak Lisszabonban járnánk, de a sínpár befordult a vásárcsarnokba is, hogy az áruk betáplálása könnyebben működjön.


1890 után

1940-es évek

 

Sok jeles személy nézett rá ablakából a térre. Messzeföldön leghíresebb köztük a Dob utca felé kiszélesedő térrész harmincas évek végén épült modern házaiban élt Seres Rezső lehetett. Meg az egy emelettel alattuk élő, s a Szomorú vasárnap melódiáit hétvégéken a világ összes nyelvén újra és újra kénytelen-kelletlen végighallgató kisfiú: Presser Gábor. Sokat elmond a térről, hogy Seres öngyilkosságot kísérelt meg itt: kivetette magát a második emeleti ablakán, amúgy hiába, meg hogy Presser e nehezen elviselhető térről készítette Miénk itt a tér című számát. Némi derűs feloldás lehet, hogy a Vili a veréb című rajzfilm is ezt a teret választotta helyszínéül aztán.

A Klauzál tér történelmének legsötétebb időszakát a környék palánkkal körülvett gettóként kijelölt hónapjaiban élte és halta. 1944-45 különösen hideg fagyos telén az itteni közkert a gettó temetőjeként működött míg a föld képes volt befogadni a holtakat. Utána már minden temető lett, ami a térhez tartozott: a környező üzlethelyiségek, lakások, kapualjak, hol a sokszáz és ezer test, akár a farakás, egymásra hordva feküdt. Kilenc évvel a tér halottjainak exhumálása, elszállítása után újra komoly megpróbáltatás érte a teret. 1956-ban, mikor elmaradtak a közszolgáltatások, az élet ezt a teret jelölte ki körzeti szeméttelepnek. Három hónap alatt hegyekben állt a lakossági hulladék. Miután az áldatlan helyzetet sikerült felszámolni, kezdődött meg a tér tudatos parkosítása. Utoljára a kilencvenes években alakítottak a területen, de annak értékei mára zömmel elavultak.


1947 - forrás: Fortepan

1968 - forrás: Főkert

 

Ezek az emlékek, különösen a vészkorszak, a gettó emléke akkor is a genius loci súlyos és nyomasztó karakterisztikuma, ha máig nincs emlékmű, mely az itt tragikusan bevégzett életek sokaságát lenne hivatott megidézni. Jó lenne kioldani. S e kioldásban a tér fölnemesítése, magasabb szintre, a Károlyi-kerthez, a Ferenc, a Hunyadi vagy a Szabadság térhez hasonló derűs és enyhet nyújtó városi parkká alakítása lehetne a leginkább gyógyító irány. A mai parkot keretező, büntetés-végrehajtási intézetek világát idéző lelketlen vasrácsozat helyett mívesebb, légiesebben tagolt és kedélyes stílust hordozó kerítés kialakítása tenne alapvető lépést. Olyasfélét akár, amilyen már volt itt a villamos működése idején. Sokkal több zöld, kerti virág, fa elhelyezése, a vásárcsarnok előtti széles és szánalmas repedésekkel tagolt aszfaltparkoló kapacitásának szűkítése mellett minőségi és látványos díszburkolat kialakítása, finoman formált pavilonok, minőségi anyagok használata segíthetne a tér fölemelésében.


 

Ma a Klauzál tér másod-harmadosztályú külvárosi térként jelenik meg, noha elhelyezkedése és fizikai, urbanisztikai adottságai ennél sokkal többre érdemesítik. Bulinegyeden belüli pozíciója miatt pedig épp egy megemelt igényszintű köztérépítészeti programtól remélhető a közönség térhasználatának pacifikálása, finomhangolása. Enélkül a tér alulvilágított éjszakai nyilvános WC marad.

Bojár Iván András

 

 

vélemény írásához jelentkezzen be »