/ MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek
Nézőpontok/Kritika

Elmaradt hozzászólás egy elmaradt vitához - Clark Hotel másképp

1/7

Hotel Clark - építész: Anthony Gall - forrás: Hotel Clark - fotó: Bujnovszky Tamás

?>
Hotel Clark - építész: Anthony Gall - forrás: Hotel Clark - fotó: Bujnovszky Tamás
?>
Hotel Clark - építész: Anthony Gall - forrás: Hotel Clark - fotó: Bujnovszky Tamás
?>
Hotel Clark - építész: Anthony Gall - forrás: Hotel Clark - fotó: Bujnovszky Tamás
?>
Hotel Clark - építész: Anthony Gall - forrás: Hotel Clark - fotó: Bujnovszky Tamás
?>
Hotel Clark - építész: Anthony Gall - forrás: Hotel Clark - fotó: Bujnovszky Tamás
?>
Hotel Clark - építész: Anthony Gall - forrás: Hotel Clark - fotó: Bujnovszky Tamás
?>
Hotel Clark - építész: Anthony Gall - forrás: Hotel Clark - fotó: Bujnovszky Tamás
1/7

Hotel Clark - építész: Anthony Gall - forrás: Hotel Clark - fotó: Bujnovszky Tamás

Elmaradt hozzászólás egy elmaradt vitához - Clark Hotel másképp
Nézőpontok/Kritika

Elmaradt hozzászólás egy elmaradt vitához - Clark Hotel másképp

2018.05.03. 15:08

Cikkinfó

Szerzők:
Zöldi Anna

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Építészek, alkotók:
Anthony Gall, Gall és Társai Építésziroda

Vélemények:
16

Az  új épület kapcsán elhangzó visszafogott elemzések egy szempontot rendre figyelmen kívül hagynak: a fejlesztésben rejlő potenciált, a városi struktúra újraszövésének lehetőségét, ami ezúttal is kihagyott ziccer maradt. Az elhelyezkedésénél fogva kiemelt figyelmet érdemlő foghíj beépítése így elsősorban esztétikai kérdéssé vált – holott a tér problémája nagyon nem az. Zöldi Anna írása. 

Az alábbi írás a MÉSZ esték Clark Hotelnek szentelt epizódja apropóján született, ahol a felkért hozzászólások többsége a történeti kontextussal, a hely örökségével foglalkozott, és csak kevesen indultak ki a tér mai, a tervezés korához, de még a háború utáni bontások állapotához képest is gyökeresen megváltozott helyzetéből, ami továbbra is látványosan megoldásért kiált. A jelenség azért érdemel szót, mert általánossá kezd válni a városi léptékű beavatkozások során, és nem elsősorban a tervező építészek hibájából. Hiába számít közhelynek, hogy Budapestnek nincs összefogott fejlesztési koncepciója, még a jól lehatárolható, kisebb körzetek esetében is hiányzik az a mozzanat, hogy egy lépést hátrálva, vagy pláne felülről, a városhasználati, topográfiai összefüggéseket egységben kezelő szemlélettel pillantson a város térképére a döntésekért felelős szakértő gárda. Így pedig olyan visszavonhatatlan struktúrákat vésünk szó szerint kőbe, amikkel megfosztjuk a várost és annak lakóit az élhetőbb környezet lehetőségétől. A megváltozott városhasználatból következő, néha alapvető változtatásokat igénylő, merész beavatkozások helyett egyfajta kozmetikázás történik, ténylegesen fogpótlás, ahol az illeszkedés válik a legfőbb kritériummá, holott maga a fogalom is meglehetősen ellentmondásos. A végső elbizonytalanodás kellemetlen feszültségét csodafegyver gyanánt jólesően oldja a történeti örökség és kontinuitás felemlegetése, ami azután szélsőséges esetben konkrét múlthamisításhoz vezet, de mindenképp lefarag a kortárs építészeti beavatkozás jobbító szándékából. Pedig az illeszkedés korántsem az öltözeten múlik, sőt, még csak nem is a jól elsajátított gesztusokon. Akkor válik valaki egy közösség megbecsült, hasznos tagjává, ha hozzátesz valami értékelhetőt, még ha mezítláb, rongyos gatyában is. Nem ártana szem előtt tartani, hogy az épületek elhelyezésével nem csak egyfajta befektetői, tulajdonosi érdek valósul meg, hanem városi tereket formálunk, sőt, hozunk létre, miközben kötöttséget teremtünk a további építkezés számára.

A Lánchíd budai hídfője esetében elég világosan látszik, hogy mi a tér problémája, idő is volt a tervezésre, a térszerkezet maga mégis érintetlen maradt, megelégedett a város azzal, hogy a telekhatárt lezárta egy esztétikailag odaillőnek gondolt, tervtanácsok sokaságán megvitatott terv szerinti fallal. Természetesen tudom, hogy e fal mögött komoly tervezői bravúrral sikerült a lehető legtöbb szobát kialakítani, virtuózan gazdag belsőépítészetet varázsolni, a városlakók, a várost használók számára azonban ez a luxus-szolgáltatásokat magában rejtő épület, amire évtizedeket kellett a városnak várnia, nem több puszta falnál, ami kirajzolja a magánterület és a köztér határát. Nekünk annyi jut belőle, hogy nézhetjük, hiába a belsőépítész ábrándos óhaja a növekvő törzsközönségről. Az ilyesmi természetesen pénztárca kérdése, egyfajta indirekt szegregáció. Ilyen szempontból valóban pusztán esztétikai kérdés a Clark Hotel létezése, csakhogy ennek nem kellene feltétlenül így lennie.

Hotel Clark - építész: Anthony Gall - forrás: Hotel Clark - fotó: Bujnovszky Tamás
3/7
Hotel Clark - építész: Anthony Gall - forrás: Hotel Clark - fotó: Bujnovszky Tamás

Dacára annak, hogy a telek adottságai nagyon sanyarúak voltak, és ez kezdettől világos volt mindenki számára, komolyan nem merült fel egy átfogó, strukturális beavatkozás lehetősége. Holott éppenséggel akár a tér története is szolgálhatott volna pozitív példával, ez esetben az eredeti telekosztás felelevenítése jobb eredményt hozhatott volna. A Lánchíd budai hídfőjének kialakítását eredtileg értelemszerűen a híd és az alagút tengelye határozta meg. A köztük kialakult teret két oldalról két „normális", négyszögletes telken álló épület határolta, ez volt Budapest első egységes neoreneszánsz stílusú tere. A tengelyt a tervek szerint az Alagút fölött magasodó emlékmű is hangsúlyozta volna, melynek pályázati tervei bombasztikus látványt ígértek. A néhány évvel később épült Budavári Sikló alsó állomása már kissé kibillentette a szimmetriát a még későbbi Várkert Bazár irányába. A sikló mellől indult az az út, ahol a palotához lovaskocsival fel lehetett hajtani. A bazár felé eső oldalon – ahogy a Fő utcában is - végig bérházak sorakoztak, sőt, a Lánchíd utcában még a Duna felé is állt egy tömb. A Clark tér (korábban Népszínház tér) így valóban szimmetriatengelyként működött. A háborús pusztítások és az azt követő bontások azonban alapvetően megváltoztatták ezt az egyensúlyt. A mai hotel helyén álló Ybl épület annyira megsérült, hogy le kellett bontani, így eltűnt a hídtól jobbra álló épület (volt Budai Népszínház), valamint a dunaparti teljes tömb. Ezzel a tér fizikai súlypontja a sikló előtti üres, zagyva és máig rosszul funkcionáló területre tolódott, itt áll valahol a nulla kilométerkő is, teljesen súlytalan pozícióban. Az 1949-ben kialakított körforgalom továbbra is a Lánchíd-Alagút tengelyt hangsúlyozta, középen a vörös csillaggal, ennek leáldozta után gusztusos virágkompozíciókkal. A Várbazár és az előtte vezető sétány forgalmának csillapításával azonban a körforgalom értelmét vesztette, hisz a zsúfolt Fő utcából csak két irányba halad a forgalom, jellemzően pedig csak a Lánchídra hajtanak fel az autók a dugóból az immár feleslegese körforgalmon át. A bazár mögött elterülő kertrész felújításával a palotába vezető sétány is felértékelődött, de turista legyen a talpán, aki bizonytalankodás nélkül odatalál a Lánchídról. A tér közepét feleslegesen foglalja el egy jó nagy terület, ahová gyalogos bejárás nincs, az alagút tengelyétől a bazár felé eső oldal pedig elszeparált részekre szakad, holott mostanra egyértelműen ez a tér eszmei és gyalogos centruma. A sikló előtti terület, a Palotához vezető feljárattal együtt méltóbb kiképzést érdemelne, összeköttetés hangsúlyozását a Várbazárral és a Duna felé eső kis parkkal. A Fő utca forgalma is évtizedek óta probléma, és a Lánchíd gyalogos híddá alakítása is folytonos téma volt, egész a jövőre kezdődő felújításig, ami kilőtte a nagyléptékű változtatás lehetőségét, és a forgalom csökkentése helyett még a bicikliseket is beküldi az autók közé, úgyse szeretjük őket nagyon, hadd pusztuljanak.

Látható, hogy megoldásra váró városi szintű probléma bőven akad a Clark Ádám téren, amelyeknek orvoslása a most beépített, nehéz adottságú saroktelek helyzetén is javíthatott volna. Megjegyzendő, hogy az eredeti telek a szabályozási terv szerint jelenleg is két részből áll, az egyik a most beépült negyedkör, a maradék pedig a jelölés szerint szintén nem közterületi besorolású, így nem ördögtől való annak feltételezése, hogy akár össze is vonhatták volna újra őket, ha a szükségtelen körforgalmat megszüntetik. És hogy ez miért lett volna jó? A felépült hotel legfőbb problémája a szükséges szobaszámhoz képest kedvezőtlen alapterület. Logikus lépés lett volna ezt valahogy bővíteni, így az is lehetővé vált volna, hogy ne egy lezárt luxusingatlan látványát kapja a város, hanem esetleg az utcaszinten a köztérrel kommunikáló funkciókat, ahogy ez a haladó urbanisztikai elképzelések szerint dukálna. Ehhez persze szükség lett volna a tér adottságainak és jelenlegi működésének átfogó vizsgálatára, és merész újraszabására. A Lánchíd helyzetének újraértékelésére már tényleg gondolni sem merünk…

Hotel Clark - építész: Anthony Gall - forrás: Hotel Clark - fotó: Bujnovszky Tamás
1/7
Hotel Clark - építész: Anthony Gall - forrás: Hotel Clark - fotó: Bujnovszky Tamás

Ehhez képest a majd tízéves huzavona során arra futotta, hogy a pályázaton megjelenő és médiavisszhangot kapott nagyívű építészeti elképzeléseket a közízléshez szelídítsék. Elhangzott a MÉSZ rendezvényén, hogy a fejlesztő eredetileg hajlott rá, hogy ikonikus épületben gondolkodjon. A számtalan pályázati megoldás között volt aranyló buborék, áttört homlokzati rács, tükörreflexes, a dunai panorámát bevetítő szobák, robbanni készülő ufó – megannyi módon próbálták a tervezők a szuperdrága telken megtérülővé varázsolni a beruházást. Ikon ide vagy oda, az értelmes helykihasználás értelemszerűen csak súlyos kompromisszumok árán sikerülhetett, már ez is jelezhette volna, hogy a problémát egy magasabb szintre emelve lenne érdemes a megoldást keresni. Ez azonban nem történt meg, a tervtanács egy ponton kimondta, hogy a cél ezen a helyen az illeszkedés, ezzel az aranylufi elszállt a semmibe, a tértervezési, városszerkezeti probléma pedig homlokzattervezési problémává vált. Jellemzően az elemzők, kritikusok, de maga a tervező is erre: a külső karakter illesztésére koncentrál, mikor a házról beszél. Ami egyébként maximálisan és színvonalasan megfelel a tervtanácsi elvárásoknak – csak hát nem ez lett volna a feladat.

Ezen a ponton Ybl és társai 1860 táján a maguk korának legmodernebb, legmenőbb stílusában hoztak létre professzionális teret – ugyanezt a Clark Ádám tér a 21. században is megérdemelte volna. Az igazsághoz tartozik, hogy a MÉSZ rendezvényén többen – Csomay Zsófia indulatosan, Smiló Dávid udvarias kérdés formájában – megemlítették a ki nem használt lehetőséget, de vita mégsem alakult ki, idő sem maradt rá. Nem esett szó a lényegről: mit kapott a város a szolid látványon kívül. Meggyesi Tanár Úr egy púpot a fejére, amikor saját bevallása szerint nekiment a csalókán átlátszó üvegfalnak. Tekintsük ezt szimbolikusnak?

Zöldi Anna

 

Vélemények (16)
Zöldi Anna
2018.05.10.
09:44

tisztelt építészfórum, tisztelt olvasók. 

az alábbi levelet kaptam privátban, váélaszul a cikkemre. én a nyilvánosságban hiszek, és nem a sunnyogásban. azt tartom givatásomnak, hogy tájékoztassak, igen, értelmiségi móüdon, a véleményemet is hozzátéve. lehet vele vitázni, nyilvánosan, és nem a privát szférámba betörve. ezért a levelet és válaszomat is itt közlöm.

a levél:

(kedves anna)

Valahogy az az érzésem, hogy rosszul figyelsz - nem csak most érzékelem ezt.Mintha más eseményen vettünk volna részt.Egyébként is furcsa ez a hozzáállás: mindenki hülye, mert nem arról volt szó, amiről Te szeretted volna, hogy szó legyen!Pedig bőven volt szó a tér jelenéről és jövőjéről. Beszélgetés sajnos nem volt, valóban, de ez a szervezés hibája volt: összekeveredett az ismertetés és a véleményezés: inkább felkért hozzászólások voltak.És érdekesek voltak, Meggyesié is, Smilóé is.Csomay Zsófié is... Nekem amúgy mindegy... nincs kedvem és energiám vitázni Veled, vagy bárkivel az Építészfórumon, pláne, hogy Pákozdi úr is mindenbe beleokoskodik... De a cikkedet nem akartam szó nélkül hagyni. Szóval: nem jól figyeltél. Sajnos.a válaszom pedig:  (kedves Csaba) esetleg az is felmerülhet benned, hogy te  értesz félre valamit. nekem meg abból van elegem, hogy oberokos emberek megmondják, hogy miről mit kell gondolni. én azt gondolom, amit én tudok, és amíg van lehetőségem megírni, meg is fogom. lehet kritizálni, válaszolni, de nyilvánosan. ettől fórum. személyes vitákba nem megyek bele, értelmét sem érzem. én a közt szeretném szolgálni, a korrekt tájékoztatást. a clark hotelről is van véleményem, az, amit leírtam, amire ott is sokan céloztak.  én figyeltem. tudom, hogy most nem ez a kurzus van,  naponta mondják le emberek az interjúkat pl a narancsnak, ami ugyanúgy káros a közbeszédre nézve.  de ha mára vélewmény  szóba jött, olvasd vissza, mit írtál anno pont a clark vitához kommentben bardóczi sanyi felvetésére az éfen. most nyilván más a véleményed - talán ezért sem érdemes ölre menni egy-egy vélemény miatt, mert változik, ahogy maga az idő is. az a kritika viszont  fentebb, hogy sokkal izgalmasabbak voltak az éf cikkei régen, sajnos nagyon is jogos. senki nem vállalja a véleményét nyilvánosan, ilyen-olyann okokra hivatkozva, és amúgy sincs markáns  véleménye, mindenki biztonsági játékre törekszik, ahogy ez az épület is biztonsági játék.  én nem kívánok részt vennei az egyre méltatlanabb harcban, ami az építészek, az állam, a megbízások és egyebek körül folyik. úgyhogy élek a szabad véleménynyilvánítás jogával. akkor is, ha ezzel azt kockáztatom, hogy nem óhajtja senki sem az írásaimat - akkor vitatkozni fogok,  bárkivel, bármikor: nyíltan.  sokaknak volt a mész est után az a véleménye, hogy egy kalap semmit nem ért, mert előadások voltak, beszélgetés nélkül. csak ők nem mondják, nincs is hol.  abból, hogy mindig egyoldalóú egyvélemény létezhet csak, más, mint  lövészárok nem lehet, amiben én szintén nem hiszek. az okos, nyílt és őszinte beszédben viszont igen. úgyhogy kérem, hogy a véleményeket nyíltan cseréljük, nekem ez az elvem 

gádor
2018.05.10.
11:51

@Zöldi Anna: Elnézést kérek, de nem birom nem szóvá tenni, hogy ilyet nem lehet csinálni.... szerintem.

Mindenesetre megerősítve látom a véleményemet. Ha Csaba példája nem egyedi, akkor érdemes lenne elgondolkodni, hogy mivel jár jobban az építészfórum.

Nagy kár, hogy így alakultak a viszonyok.

csoszka
2018.05.10.
21:56

@Zöldi Anna: Nehéz hozzászólni, ritkán is szoktam mostanában, de erre a "bátor" publikálásra nem könnyű szavakat találni!

alfoldi2011
2018.05.11.
06:40

@Zöldi Anna: Tudtommal a MÉK honlapján direkt a viták helyeként, a kollégák véleménye kifejtésére létrehozták a Szakmai fórumot. Miért nem tetszenek kipróbálni?

Mizsei Anett
2018.05.11.
07:06

@alfoldi2011: Kedves "alfoldi",

a kérdés jogos, a válasz itt fekszik:

"A MÉK szakmai fórumba csak aktív kamarai tagsággal rendelkező szakmagyakorlók regisztrálhatnak. A regisztráció során csak a MÉK hivatalos névjegyzékében szereplő adatok használhatóak (név, e-mail, tagsági szám)."

A fél szakma ki van zárva ezzel a kitétellel, az aktivitásra bírható fiataloknak pedig gyakorlatilag a 100%-a.Pedig rettentő kíváncsi lennék, hogy miről beszélget a (honlap szerint) 618 regisztrált tag egymással.A legvalószínűbb, hogy semmiről. (Lásd még: Clark Hotelről megrendezett "beszélgetés".)

alfoldi2011
2018.05.11.
14:04

@Mizsei Anett: Budapesttől Budapest nincs túl messze!

Én azt hallottam, hogy a MÉK Szakmai fórumát annyira kevesen használják, hogy a létesítők a megszüntetését fontolgatják.

Nem tetszenének felvenni egymással a kapcsolatot? Mindneki jól járna! 

gádor
2018.05.04.
08:22

Igazán nagyra becsülöm az építészfórum két állandónak tekinthető hozzászólója (Zöldi Anna és Pákozdi Imre) tevékenységét és mérhetetlenül sajnálom, hogy az építész kollégák egyáltalán nem veszik a fáradtságot a szakmai véleménynyilvánításra...

Tisztában vagyok vele, hogy a vélemény szabad és bizonyára tudás, tapasztalat és jóindulat húzódik mögötte, de nagy fájdalommal tölt el hozzászólásaik alapállása. Mindenfajta sértő szándék nélkül azt gondolom, hogy megszólalásaik többsége káros az építészeti közbeszéd (kialakulásának lehetősége) szempontjából.

Zöldi Anna fenti cikke tipikus példája a mára idejétmúlt értelmiségi "okoskodásnak" (elnézést kérek az erős kifejezésért). A mindent másképpen kellett volna csinálni, számonkérő attitűdje az építész szakma megbecsültségének egyik komoly gátja. Egyfelől elvész a történeti részletekben, (bár a rendezvényen az ilyen típusú hozzászólásokat sokallta,) másrészt nem állít semmi konkrétumot, csak megkérdőjelez, helyenként cikiz.

A városvezetésnek tulajdonított állandó kozmetikázással akár egyet is érthetnék, ugyanakkor azt az elvárást súlyos aránytévesztésnek tekintem, hogy egy ilyen léptékű magánberuházásnak komoly közlekedési közberuházásokat kellene generálnia. A tökéletes és előrelátó városfejlődését pedig tipikus modernista délibábnak gondolom. Az élet azt rendre megcáfolja, itt a keleti végeken.

Az illeszkedésre vonatkozó kitételeket azonban egyenesen viccesnek találom: az illeszkedés fogalma egyáltalán nem ellentmondásos. Sokkal inkább ellentmondásos az építész szakma viszonyulása az épített örökséghez, mondhatni a kontextushoz. Egyszerűen nem értjük... Kizárólag autonóm alkotókként tudunk önmagunkra tekinteni, akiknek mindenképpen kontrasztos épületet kell alkotniuk, a 21. századi elvárások bűvszava mögé bújva.

Ez az épület egyáltalán nem illeszkedő, gondolja is így bármilyen tervtanács. Ez az épület egy brutális (21. századi) seb az egységesnek tekinthető klasszicista, dunaparti városképben. Mint ahogy Sugár Péter közeli szállodája is az. Ezzel természetesen nem azt állítom, hogy ezek rossz épületek lennének...

Az az érzésem, félelmem, hogy az illeszkedés lesz napjaink regionalizmusa: az aktuális gumifogalom, lehetőleg különböző (fosztóképzőként működő) jelzőkkel...

Szerény véleményem szerint egy viszonylag jó ház született a Clark Ádám téren, amit azonban a város használói, azaz a némiképpen degradálóan megemlített közízlés tiszta szívéből utál. (Már amennyire az én forrásaim hitelesek.) Mint ahogy utálja a Kálvin téri, Virág Csaba féle irodaházakat is. A honi magas építészet képviselői ezt nem hajlandóak megérteni, tudomásul venni, továbbra is ultramodern, ikonikus épületeket, vagy trendi szürke vonalkódhomlokzatokat álmodnak minden kitűntetett helyre (Budapesten és a vidéki kisvárosokban is.)

Szerény véleményem szerint az építészeknek egy határozatlan lépést kellene tenniük a közízlés felé, ha úgy tetszik, alázatosan kellene viselkedniük, (legalább néha) komolyan kellene venniük az illeszkedést, ne adj’ Isten nem kudarcként élve meg azt. Talán érdemes lenne egy kicsit visszafogni a minden sarkon megváltjuk a világot, forradalmi értelmiségi attitűdöt.

Tisztában vagyok fenti soraim stílusának durvaságával, minden bizonnyal a szokásos néhány soros, a mondandót nem, csak a stílust kifigurázó válasz lesz a büntetésem érte. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy az építész közbeszédben megszűnjön az általam kifogásolt alapállás egyöntetűsége. És hangot kaphasson a konzervatív, plebejus, sőt akár populárisnak is bélyegezhető, de minőségi szerves gondolkodásmód.

Pákozdi Imre
2018.05.04.
09:29

@gádor: Az illeszkedésre és annak hiányára vonatkozó megjegyzésével teljesen egyetértek. A Clark Ádám téri épület pedig - mint már írtam - tetszik. Az építészeti közbeszéd állapotának megítélése nem az én dolgom, hiszen művelem. 

A beszéd egyébként akkor szokik elakadni, amikor nincs téma vagy nincs hozzáértés vagy nincs bátorság vagy nincs beszélni tudó. Szép példa a működő építészeti közbeszédre Patrik Schumacher általam belinkelt írásának visszhangja: a cikk megjelenése után négy nappal a 121. hozzászólásnál tartanak, úgy, hogy ezek nem csak teccik-nem teccik jellegűek, hanem vannak nagyon igényesek is. Ld.: https://www.dezeen.com/2018/05/01/capitalism-solve-housing-crisis-patrik-schumacher-zaha-hadid-architects/ 

Mizsei Anett
2018.05.04.
09:34

@gádor: Számos ponton összefoglalta ez a hozzászólás azokat a gondolatokat, amik a cikk reggeli elolvasása óta keringenek a fejemben.

Már a MÉSZ-ben megtartott beszélgetésen is értetlenül álltam az előtt, miért kéri számon bárki egy magánberuházáson (akár a megbízón, akár a megbízó által felkért építészen, aki a megbízó által kért feladatot teljesíti) a fél budai és pesti oldal több kerületen átívelő közlekedési-várostervezési megoldásait. Mert lássuk be, a Clark Ádám tér átfogó rendezése ezzel járna együtt. A híd révén pedig óhatatlanul belenyúlna a pesti belváros működésébe is. Nyilván elméleti síkon lehetséges lenne, hogy egy telken létesülő magánberuházás kapcsán a városvezetés "felfigyel" egy területre, hirtelen rámozdul és még mielőtt a beruházó megtervezteti a saját telkén álló saját házát, beelőzve mindezt, felrakjon, keresztülvigyen és forrást találjon egy működő nagyléptékű várostervezési koncepcióra, de azért lássuk be, ennek a gyakorlatban semmi realitás nincs. És mielőtt megint a mellünket vernénk, hogy "itthon semmi nem működik", szerintem fél kezemen meg tudnám számolni azokat a helyeket a világon, ahol lehetséges lenne... "Szerény véleményem szerint az építészeknek egy határozatlan lépést kellene tenniük a közízlés felé, ha úgy tetszik, alázatosan kellene viselkedniük, (legalább néha) komolyan kellene venniük az illeszkedést, ne adj’ Isten nem kudarcként élve meg azt. Talán érdemes lenne egy kicsit visszafogni a minden sarkon megváltjuk a világot, forradalmi értelmiségi attitűdöt."Nagyon jogos. Az a teóriám, hogy a jelenség (már t.i. a világmegváltó forradalmi értelmiségi attitűd) részben egy ilyen posztszocialista hozzáállás túlkapása. A kommunista rendszer szellemi elnyomása után a beruházói szemlélet és a pénz mindenhatósága burjánzott el ugyanolyan diktatórikus és érzéketlen módon. Néhány kivételes pillanattól eltekintve megfosztotta az építészeket az alkotás, a valódi "önmegvalósítás" - vagyis az eredeti, jó értelemben alázatos szolgálat - lehetőségétől. A forradalmi értelmiségi attitűd és a dac amivel szembemegy a szakma az emberi igényekkel az én meglátásom szerint nem más, mint egyféle kétségbeesett öngyógyításra és önigazolásra tett kísérlet. Ettől függetlenül a közízlés is megtehetné a maga lépéseit, például a létezés felé, mert jelenleg - főleg fontosabb, nagyobb nyilvánosságot kapó beruházásoknál - alapvetően kiszolgáltatott a politikai indíttatású, hangulatkeltő cikkeknek, pro és kontra egyaránt. Mindez az óvodához és általános iskolához vezet vissza: önálló gondokodásra és véleményalkotásra alkalmas "közt" kellene létrehozni, mert amíg politikai szennylapok frázisait kapják az építészek "közízlés" és "kritikai gondokodás" címen, addig nagyon egyszerű lesz félresöpörni a laikus véleményeket és tovább dagonyázni a meg nem értett zseni pózában.

arja
2018.05.04.
18:31

@Mizsei Anett: Már miért vennék a fáradtságot az építészek a szakmai véleménynyilvánításra? Sajnos az építészfórum írásai ( jó kivétel ez az írás) dögunalmasak és sokszor szakmaiatlanok, lefárasztó közhelygyűjtemények vagy MTI zsurnalisztikával zsibbasztanak,  kb. egy google fordítás nyelvtani megoldásaival előadva. Ezt észrevételezni komoly szándékkal, idő és ráfordítás. Aki dolgozik annak nincs ideje és a fentiek miatt kedve sem, hogy a saját agymenéseit megossza a kikkel is? Egyszer valahogy rátaláltam egy 2010-es éf lapra és teljesen kiakadtam, mennyire pörgős, jó kommentekkel jött le egy sokakat akkor érdeklő téma. Ez valahol elszállt és bár sokan reménykedünk, hogy talán az új főszerkesztő fel tudja éleszteni ezt, egyelőre semmi jelét nem látom.

Zöldi Anna
2018.05.05.
16:58

@arja: mi is reménykedünk. de azt gondlom, sajnos nem személyeken múlik. valami megváltozott, részben üzletiessé vált, részben kiégett,részben megijedt, a pénz és hatalom pedig ráült az építészetre a maga konzervatív ízlésével. a clark kapcsán én is rákerestem régi oldalakra, és abszolút osztom a véleményét - ugyanazok az emberek izgalmas dolgokat írtak (nem magamra gondolok természetesen, hanem pl kommentekre) személyeskedésnek tűnhet, de pl akik ma a visszaépítések bajnokai, épp a clark kapcsán igencsak progresszívan nyilatkoztak, meg is lepődtem. volt pár hosszú év, mikor alig épült valami, nem is volt miről írni. elfáradtunk. azt gondolom, hogy az építészeti írás reflektív műfaj, akkor pörög fel, ha születik sok izgalmas ház. kicsiben és nagyban. most van jól kirajzolódó trend, ami igyekszik idomulni a közízléshez - én nem gondolom, hogy nem, nagyon is kerülik a középgenerációs építészek a merész megoldásokat, biztonsági játék a szem előtt lévő építészet. a fiatalok pedig fütyülnek az egészre, pedig én elsősorban rájuk lennék kíváncsi.

lehet erőlködni azon, hogy megtagadjuk a 21 századot és visszamenőleg a huszadikat is, de elég kilátástalan dolog. a népi építészet jó példa - minden formai megoldás mögött ott volt a technológia, ami indokolta a születését. vasbetonra stukkót hazudni - ezt nem érzem építészetnek, ergo mit írjunk róla? 

belehalunk az erőlködésbe, hogy 15 cikkre való anyagot összevadásszunk a Kortárs Építészeti Központ cikksorozatáshoz. minden ötlet szívesen látott amúgy. 

az átpolitizált építészeti projektekről meg írjon az, akinek ehhez van kedve.

úgyhogy értem és indokoltnak érzem a kritikát, de kénytelen vagyok a saját nehézségeinkkel védekezni. 

és sok-sok fiatal, jó íráskészségű ember is kéne, de bocs h ezt is szóba hozom, nincs megfizetve az újságírás ahhoz, hogy egy fiatal ezt válassza.

Zöldi Anna
2018.05.05.
18:13

@gádor:  

 

Pákozdi Imre
2018.05.05.
18:53

@Zöldi Anna: Ez a válasz gádornak és Annának is szól. Szerintem Budapesten egyetlen olyan épület sem "seb", amelyik párkánymagasságával és plaszticitásával illeszkedik a körülötte már meglévőkhöz. Az emelet- és ablakrend, a szín és az anyag, a textúra és a stílusvilág lehet gyökeresen eltérő. Végülis egy 150-200 éve sok mindent befogadó, magát az eklektikában kiteljesítő nagyvárosról van szó.

Zöldi Anna
2018.05.05.
18:57

@gádor:  bocsánat de mindig rossz helyre megy, gádor hozzászólására reagálok. A stílus maga az ember, de ha megengedi, én most a stílussal nem foglakozom. a mondanivalójára (21 század kontra érték, közízlés, konzervatív, plebejus szemlélet) pedig ezt a cikket ajánlom válasznak, amivel én mélyen egyetértek

https://www.prae.hu/index.php?route=article/article&aid=2289

a házzal kapcsolatban pedig felhívnám egy ellentmondásra a figyelmét. azt írja ez egy viszonylag jó ház (én ezt úgy fogalmaznám: korrekt és tisztességes) másutt viszont súlyos 21. századi sebnek nevezi, és számon kéri rajta az illeszkedést az egységes dunaparti városképben. ez az illeszkedés problémájának (hazug mivoltának) a lényege. minden szerves rensdszer attól szerves, hogy a maga belső logikájának megfelelően viselkedik. a 21. század sem bűnösebb, mint a többi, csak más a belső logikája. de erről U Nagy Gábor sokkal ékesebben szól, a továbbiakban inkább őt ajánlom. 

Pákozdi Imre
2018.05.04.
06:30

Kedves Anna, ma a Lánchíd mindkét hídfője térre támaszkodik. Ez az egyensúly igazi záloga, valamint a tengelyességé is. Az a régi, háború előtti, a budai oldalon utcába szorított állapot, ha helyreállítanánk, sokat rontana ezen. Úgy nézne ki, mint ma a pesti oldalon a József Attila utca Széchenyi téri torkolatvidéke, ami egyaránt méltatlan a térhez és az Alpár Ignác tervezte volt bankhoz (a mai Belügyminisztériumhoz), továbbá alkalmatlan a forgalom elvezetésére. Javaslom, ne szűkítsünk, hanem tágítsunk, látványt, utat, ahol csak lehet. Pláne ott, ahol a hajdani, bántóan szűkkeblű ingatlanspekuláció a maga idejében tönkretette a budai Dunapartot.

Zöldi Anna
2018.05.05.
16:41

@Pákozdi Imre: Kedves Imre, ne haragudjon, de félreértett. ha ez derül ki a szövegből, az baj, mert én pont amellett érvelek, hogy NEM A KERESZTEZŐDÉST KELLET VOLNA VISSZAÁLLÍTANI, ilyesmi eszembe se jutna. Pont a tér mellett érvelek, ami - ahogy ez elhangzott a mészben is - így most értelmetlen, körforgalmastul, mindenestül. Meggyesi tanár úr azt is mondta, h szerinte meg is fog szűnni előbb-utóbb a körforgalom. Csomay Zsófia pedig arra hívta fel a figyelmet, amit én is gondolok, és próbáltam érzékeltetni, hogy a tér valódi lényege, fókusza mára már a várba való feljutás, plusz a sikló előtti rész, ami megoldatlan. ha a körforgalom valóban megszűnik, akkor totál értelmetlen, hogy ez az új ház negyedkör alaprazba kényszerült, ami súlyos kényszert jelentett befektetőnek és építészeknek egyaránt. ez is kezdettől világos volt, és átgondoltabb, városi léptékű tervezéssel lehetett volna ezen segíteni. 

Új hozzászólás
Helyek/Városépítészet

WEKERLETELEP // Egy hely + Építészfórum

2020.10.28. 14:46
00:06:33

Lakótelep csak éppen másképp! A Wekerletelep minden túlzás nélkül a hazai építészettörténet egyik legfontosabb és legkiemelkedőbb állomása. Egy olyan kor ma is élő és működő hagyatéka, amikor az állam még kötelességének tartotta, hogy polgárai lakhatásásról méltó módon gondoskodjon. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozata ezúttal a Kós Károly térre és környékére kalauzol minket. / A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja. /

 

 

Lakótelep csak éppen másképp! A Wekerletelep minden túlzás nélkül a hazai építészettörténet egyik legfontosabb és legkiemelkedőbb állomása. Egy olyan kor ma is élő és működő hagyatéka, amikor az állam még kötelességének tartotta, hogy polgárai lakhatásásról méltó módon gondoskodjon. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozata ezúttal a Kós Károly térre és környékére kalauzol minket. / A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja. /

 

 

Épületek/Irodaépület

VISION TOWERS IRODAHÁZ // Egy hely + Építészfórum

2020.10.14. 15:17
00:03:53

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk