/ MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek
Nézőpontok/Vélemény

A MoMA újraszabva: kibővült múzeum, átformált szemlélet

1/14

A MoMA 53. utcai bejáratának nézete, amely a mostani bővítés keretében készült el, a Diller Scofidio + Renfro és a Gensler együttműködésében. Fotó: Iwan Baan, a MoMA engedélyével

?>
A MoMA 53. utcai bejáratának nézete, amely a mostani bővítés keretében készült el, a Diller Scofidio + Renfro és a Gensler együttműködésében. Fotó: Iwan Baan, a MoMA engedélyével
?>
Blade-lépcső átrium az 53. utcai homlokzaton. Museum of Modern Art helyreállítás és bővítés, tervezők: Diller Scofidio + Renfro, együttműködő partner a Gensler. Fotó: Iwan Baan, a MoMA engedélyével
?>
A Museum of Modern Art előcsarnokának belső nézete. Museum of Modern Art helyreállítás és bővítés, tervezők: Diller Scofidio + Renfro, együttműködő partner a Gensler. Fotó: Iwan Baan, a MoMA engedélyével
?>
A Museum of Modern Art előcsarnokának belső nézete, nyugati lounge és Eli & Edythe Broad pénztár. Museum of Modern Art helyreállítás és bővítés, tervezők: Diller Scofidio + Renfro, együttműködő partner a Gensler. Fotó: Iwan Baan, a MoMA engedélyével
?>
A Museum of Modern Art előcsarnokának belső nézete, múzeumi bolt. Museum of Modern Art helyreállítás és bővítés, tervezők: Diller Scofidio + Renfro, együttműködő partner a Gensler. Fotó: Iwan Baan, a MoMA engedélyével
?>
Installációs nézet a Building Citizens című kiállításról (216-os Galéria), The Museum of Modern Art, New York. © 2019 The Museum of Modern Art. Fotó: John Wronn
?>
Az ENSZ-székház homlokzati panelje. Alkotók: Wallace K. Harrison, Max Abramovitz, Oscar Niemeyer, Le Corbusier (Charles-Édouard Jeanneret). New York, 1952. The Museum of Modern Art, New York.
?>
A Museum of Modern Art 52. utcai tömbjének metszete. Kép © 2017 Diller Scofidio + Renfro
?>
Észak-déli irányú perspektivikus metszet az új kiállítótereket keresztül a Museum of Modern Artban. Kép © 2017 Diller Scofidio + Renfro
?>
(b-j): Sylvia Lavin (Princeton), Martino Stierli (MoMA), Beatriz Colomina (Princeton), Elizabeth Diller, Leah Dickerman (MoMA) és Hal Foster (Princeton). Fotó: Kiss-Gál Zsuzsanna
?>
Beatriz Colomina, a Princeton Media and Modernity Program társalapítója megnyitója. Fotó: Kiss-Gál Zsuzsanna
?>
Leah Dickerman előadása. Fotó: Kiss-Gál Zsuzsanna
?>
A múzeum beruházását ért kritikák Elizabeth Diller prezentációjában. Fotó: Kiss-Gál Zsuzsanna
?>
MoMA Rehang: az intézmény koncepciója. Fotó: Kiss-Gál Zsuzsanna
1/14

A MoMA 53. utcai bejáratának nézete, amely a mostani bővítés keretében készült el, a Diller Scofidio + Renfro és a Gensler együttműködésében. Fotó: Iwan Baan, a MoMA engedélyével

A MoMA újraszabva: kibővült múzeum, átformált szemlélet
Nézőpontok/Vélemény

A MoMA újraszabva: kibővült múzeum, átformált szemlélet

2020.02.24. 16:00

Figyelemre méltó társaság gyűlt össze 2020. február 4-én a Princeton School of Architecture legnagyobb előadótermében. Még maga Beatriz Colomina is meglepődött, hogy ebben a digitális, streamelhető korban szinte be sem lehetett lépni a terembe. Hála a téma és a meghívott előadók precízen összeállított kombinációjának, rendkívül inspiráló, diszkurzív kerekasztal-beszélgetés alakult ki. Kiss-Gál Zsuzsanna beszámolója a MoMA Rehang eseményéről.

Tagadhatatlan élmény volt nem csak építészeti szempontból, vagy a múzeum modern koncepcióját illető kortárs elméletek tekintetében, hanem azért is, mert ütköztek vélemények, felszínre kerültek ideológiai vagy éppen kulturális különbségek, de a beszélgetés kritikai, ám építő jellegét minden résztvevő előtérbe helyezte. A rendezvény óta az egyetem egyes szemináriumaira bejárva, napi szinten is tapasztalhatom azt a kortárs vitakultúrát, melyből ki tud bontakozni egy ilyen beszélgetés.

(b-j): Sylvia Lavin (Princeton), Martino Stierli (MoMA), Beatriz Colomina (Princeton), Elizabeth Diller, Leah Dickerman (MoMA) és Hal Foster (Princeton). Fotó: Kiss-Gál Zsuzsanna
10/14
(b-j): Sylvia Lavin (Princeton), Martino Stierli (MoMA), Beatriz Colomina (Princeton), Elizabeth Diller, Leah Dickerman (MoMA) és Hal Foster (Princeton). Fotó: Kiss-Gál Zsuzsanna

Beatriz Colomina egyetemi tanár, teoretikus, a Princeton Media and Modernity Programjának alapítója és igazgatója megnyitójában arra utalt, hogy a 2019. novemberétől újra teljes egészében látogatható Museum of Modern Art felújítása nem csupán a múzeum által évtizedek óta használt, igen bonyolult, és több épületben több (rész)egységet elfoglaló téri együttes renoválásaként értelmezendő. A folyamat együtt járt a MoMA teljes kurátori koncepciójának újragondolásával, valamint a múzeum, mint a művészeteket és az ehhez kapcsolódó tudást átadni, megosztani kívánó felület szerepének megújításával is egyben.  

Elizabeth Diller építész, az épület felújítását tervező Diller, Scofidio + Renfro vezetőjének beszámolójából kiderült, hogy a tervezési folyamat igen hosszadalmas, a kurátori csapattal folyamatosan együttműködő és a múzeumi terek új értelmezését serkentő közös munkán alapult. Az egyik alapvető változást a földszinti terek teljesen publikussá tétele jelenti. A jegyvásárlási- és beléptetési-rendszer teljes átszervezésével a MoMA homlokzata a korábbi, zárkózott elrendezéshez képest óriási mértékben feltárult a járókelők számára. A shop érdekes, félig földalatti helyzetbe került, és az épületen belül is több helyen képesek a látogatók átlátni, lelátni, felpillantani más-más múzeumi terekbe. A korábban szinte az elérhetetlenségig izolált belső udvar a látogatói élmény szerves részévé vált.

Diller elismerte, hogy a Folk Art Museum épületének bontása körüli társadalmi viták, publicisztikai támadások és a döntést ért éles (szakmai) kritikák tervezői élete egyik legnehezebb időszakához vezettek (az American Folk Art Museum 2001-ben átadott, Tod Williams és Billie Tsien tervezte épületét a MoMA megvásárolta, majd a bővítés keretében elbontották - a szerk.).

 

Építészként mégis a legérdekesebb a MoMA új kurátori koncepciójának hátterét bemutató prezentáció volt. A tervezési program teljes egészét a kurátori csapat és a MoMA megújuló koncepciója adta, az építészek feldata a felmerülő igényekre való megfelelő építészeti válasz megalkotása volt. Inspiráló a gondolat, hogy egy intézmény önnön felújítását nem kizárólag új burkolatokban és a bútorzat lecserélésében értelmezi, hanem ezt a lehetőséget a belső szakmai munka felfrissítésére használja. Leah Dickerman stratégiai igazgató szavaiból kiderült, hogy a MoMA még a belső kurátori csapat számára is nehezen elfogadható változásokon ment keresztül: a korábbi, a művészettörténeti kánonra lineárisan építő kiállítást felváltotta a galéria-elvre épülő rendszer.

Aki most megy a MoMÁ-ba kortárs művészetet nézni, egy elég bonyolult és első látásra összefüggéstelen rendszerrel találkozik. Egymást követik a laikusok számára nehezen dekódolható módon felépített, egy-egy társadalmi témára, kortárs szociális vagy művészeti koncepcióra épülő, tematikusan felépített galériaterek, ahol különböző kurátori csapatok a tematika szerint összeválogatott alkotásokat mutatnak meg. Természetesen szem előtt tartva, hogy az olyan sláger-művek, mint Vincent van Gogh Csillagos éj című festménye, azért mindig valamilyen tematikához kapcsolódhassanak. Az új koncepció szerint egymás mellé kerülnek különböző korok, műfajok, vagy éppen a témához kritikusan viszonyuló művészek. Megszűnik a lineáris kánon, a kiszámítható tartalom, ráadásul 18 havonta rotációs koncepció mentén minden galéria változtat a kiállított műveken.

A Museum of Modern Art előcsarnokának belső nézete. Museum of Modern Art helyreállítás és bővítés, tervezők: Diller Scofidio + Renfro, együttműködő partner a Gensler. Fotó: Iwan Baan, a MoMA engedélyével
3/14
A Museum of Modern Art előcsarnokának belső nézete. Museum of Modern Art helyreállítás és bővítés, tervezők: Diller Scofidio + Renfro, együttműködő partner a Gensler. Fotó: Iwan Baan, a MoMA engedélyével

Martino Stierli, az építészeti tematikáért felelős vezető kurátor őszintén bevallotta, hogy számukra szakmailag sokat jelent az új rendszer, mert „hát ne áltassuk magunkat: a látogatók nem építészetért jönnek elsősorban a MoMÁ-ba." A galéria-elven elrendezett téri koncepció miatt az építészeti tárlatok szerves részévé váltak a látogatói útvonalnak. Most viszont új kihívásokat jelent és sokkal több kompromisszummal jár a szomszédos kiállítótereket berendező kurátorokkal történő állandó együttműködés. A rendelkezésre álló tér megduplázódott, így a raktárokból előkerülhettek eddig nem látott művek. A múzeum ötödik emeletén található például a Vertical City koncepció köré szervezett tárlat, mely bemutatja többek között Frank Lloyd Wright számtalan munkáját, beleértve rajzokat és maketteket a San Francisco-i Call Building épületéről és a New Yorki-i St. Mark’s Tower-ről. E művek mellé kerültek új nézőpontokat behozva Alfred Stieglitz, El Liszickij, Berenice Abbott vagy Edward Steichen alkotásai. A kurátorok így mutatják be, hogy az építészeti és városi tájkép radikális megváltozása hogyan hatott a művészetekre, azaz hogyan próbálták megmutatni a modern városok megváltozott léptékének, szédítő magasságainak állapotait.

A negyedik emeleten az Architecture Systems tárlat igazi különlegessége, hogy a New York-i ENSZ Titkársági Épület homlokzatának egy eredeti darabja is a kiállított művek egyike, többek között olyan rendszerekben gondolkodó építészek társaságában, mint Buckminster Fuller, Konrad Wachsman vagy Ludwig Mies van der Rohe.

Különleges megközelítés a harmadik emeleti Taking a Thread for a Walk kiállítás, mely az 1890-es évek és az 1970-es évek közötti időszakban készült textil-alapú építészeti és ahhoz kapcsolható egyéb művészi munkákat mutatja be. A textilművészetre úgy tekintenek az építészeti és design szekció kurátorai, mint olyan flexibilis és változó technikára, mely évszázadok óta lehetőséget ad akár építészeti tipológájú rendszerek fejlesztésére, valamint annak bemutatására is, hogy a 20. században hogyan vonzotta maga köré az építészet az egyéb társművészeteket s próbálta például a textileken keresztül összekötni a modern művészeteket az iparral és a mindennapi élettel. Ez a szekció nyújt lehetőséget a női építészek és alkotók bemutatására is: Anni Albers, Gunta Stölzl vagy Florence Knoll mellett most lehetőség van az indiai Monika Correa vagy a katalán Aurelia Munoz munkáinak bemutatására. Nyomatékosítva a téma relevanciáját, a kurátorok beválogattak Le Corbusier műveket is .

Installációs nézet a Building Citizens című kiállításról (216-os Galéria), The Museum of Modern Art, New York. © 2019 The Museum of Modern Art. Fotó: John Wronn
6/14
Installációs nézet a Building Citizens című kiállításról (216-os Galéria), The Museum of Modern Art, New York. © 2019 The Museum of Modern Art. Fotó: John Wronn

A kortársak közül a második emeleti Building Citizens kiállításon a Herzog & de Meuron, Rem Koolhaas és az OMA, Anupama Kundoo, Alvaro Síza, Amanda Williams, Madelon Vriesendrop és a néhai Zaha Hadid művei között kaphatunk képet a az építészet lakhatásra gyakorolt hatásairól.

A prezentációkat követően Sylvia Lavin, a Media and Modernity Program társigazgatója indította el a beszélgetést, felidézve a meghívott kortárs (értsd: élő) kiállított művészek leggyakoribb kérdését: “Hol a fenében vagyok? Hol vagyok most kiállítva?",vagy ahogyan értelmezte is rögtön: “Hova tartozik most akkor az, amit csinálok?" Szinte minden művész önmagát kereste a galériaterekben. A beszélgetés ezen pontjánál azonnal be is csatlakozott a művészetkritikus Hal Foster, aki szintén azt szerette volna megtudni, hogy a lineáris kánon és a totális felfordulás, avagy a látogatók összezavarása mellett volt-e a tervezés során más alternatíva? Teljesen meggyőző válasz nem érkezett, de Leah Dickerman kifejtette: a tapasztalataik szerint a múzeumlátogatás célja ma már nem a kánon megismerése. A MoMA kortárs koncepciója a művészetek átadására a kontextusba emelés és az értelmezés lehetőségeinek felszabadítása. 

A beszélgetés végül a közönség aktív részvételével zárult. Olyan kérdéseket szegeztek a kerekasztal résztvevőinek, mint hogy: mi lesz a MoMA következő lépése? Hol ér véget a MoMA? Az építészeti terekben, vagy más határai lettek? Szükséges volt-e valóban fizikailag bővíteni a MoMA tereit? Miért nem a kánon átrendezésében gondolkodtak és szabták azt a meglévő épület tereibe? A válaszokból kiderült, hogy a múzeum az eddigi művészek és a klasszikusan kanonizált műtárgyak mellett az új terek segítségével afro-amerikai, női, dél-amerikai és egyéb, eddig kevésbé reprezentált életműveket kíván hozzáadni a múzeumi struktúrához. Aztán Hal Foster 19:07-kor egyszerűen azt mondta, hogy muszáj ezt itt és most abbahagyni.

Kiss-Gál Zsuzsanna
A szerző építész, a MOME Doktori Iskolájának hallgatója, a Princeton School of Architecture Fulbright-ösztöndíjas vendégkutatója. 

 

Vélemények (1)
P. Imre
2020.02.25.
07:36

Ebben az esetben fokozottan igaz a közhely: érdemben akkor tudunk hozzászólni, ha látjuk. Ez azonban nem a beszámoló hibája, sőt: egészen kiváló a tudósítás, jól tükrözi a MoMA megújításának kínját, folyamatát, eredményét. Aminek tétje voltaképpen a "kánon" betartása, meghaladása vagy átértelmezése. Fölsejlik, hogy nagyon merész kísérletről van szó. Az időről-időre újrarendezett kiállítások rendszere egyszerre teszi érdekessé a múzeumot és kérdésessé az értékrend örökkévalóságát. Erre szükség van, és szerencsésnek tűnik a másfél éves változtatási ritmus is.

Új hozzászólás
Helyek/Városépítészet

WEKERLETELEP // Egy hely + Építészfórum

2020.10.28. 14:46
00:06:33

Lakótelep csak éppen másképp! A Wekerletelep minden túlzás nélkül a hazai építészettörténet egyik legfontosabb és legkiemelkedőbb állomása. Egy olyan kor ma is élő és működő hagyatéka, amikor az állam még kötelességének tartotta, hogy polgárai lakhatásásról méltó módon gondoskodjon. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozata ezúttal a Kós Károly térre és környékére kalauzol minket. / A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja. /

 

 

Lakótelep csak éppen másképp! A Wekerletelep minden túlzás nélkül a hazai építészettörténet egyik legfontosabb és legkiemelkedőbb állomása. Egy olyan kor ma is élő és működő hagyatéka, amikor az állam még kötelességének tartotta, hogy polgárai lakhatásásról méltó módon gondoskodjon. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozata ezúttal a Kós Károly térre és környékére kalauzol minket. / A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja. /

 

 

Épületek/Irodaépület

VISION TOWERS IRODAHÁZ // Egy hely + Építészfórum

2020.10.14. 15:17
00:03:53

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk